Vajon tényleg boldogtalan nemzet vagyunk? Miben mérhető a boldogság? Mérhető egyáltalán? Mi dönti el, hogy valaki boldog-e, vagy sem? Mi a boldogság kulcsa?
Ezen a héten az Eurostat által készített, az EU-s nemzetek életszínvonalát és boldogságát kutató felmérés apropóján kérdeztük a világvallások képviselőit, ezúttal a boldogságról és a boldogtalanságról.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Mi lehet az  oka annak, hogy a magyarokat az egyik legboldogtalanabb nemzetnek tartják?
Az én válaszom itt olvasható:
Radnóti Zoltán:
A boldogság – a zsidó hagyomány szerint – egy irányítható érzés, éppen ezért fontos a honlap kérdése: mitől leszünk boldogok? Illetve sok boldog ember miatt egy közösség is boldog lesz?
A boldogság nem egy aktív történés, nem lehet megérinteni, mert a boldogság lelkünk pillanatnyi állapota.
A Talmud így mondja az Atyák mondásaiban (4:1): „Ki a gazdag? Aki örül annak, amije van.” Így közelebb juthatunk ahhoz, hogy megértsük, amit a zsidóság vall a boldogságról, amit tudunk akár befolyásolni is, így akár az örömöt és a bánatot is.
„Gazdag, aki annak örül, amije van…” Tudatosítanunk kell magunkban, hogy ami bennünket körülvesz, az jó… és akkor rádöbbenünk, hogy már nem is vagyunk irigyek, nagyravágyóak és elégedetlenek.
Ez a „zsidó válasz” a kérdésre, a boldogságkeresésre! Láthatjuk, hogy mestereink megtanították, hogyan tudjunk ezzel együtt élni, megtanítottak kezelni, sőt uralni is a boldogtalanságot.
A zsidóság vallja: a lélek tiszta és jó.
Isten nem akarja, hogy az ember minden nap dühöngjön és frusztrációival szenvedjen, hanem azt akarja, hogy azzal az érzéssel éljen, hogy neki és a lelkének mennyi boldog pillanata van.
A reggeli imában ezt mondjuk:
– Köszönöm Istenem, hogy visszaadtad az életem, hogy tudom használni kezem és lábam, tudok gondolkodni, és hogy megadtad mindazt, amire nekem szükségem van.
Tudatosítjuk magunkban, hogy a kívánságok és fizikai szükségletek közvetlen kielégítésével és beszerzésével nem tehetjük boldoggá önmagunkat!
A zsidó boldogságkép szerint az ember célja nem más, mint önmaga és a társadalom felemelése, egy boldog és tartalmas élet biztosítása a lehető legtöbb ember számára. Az ember eljuthat erre a szintre. Ekkor észreveszi, hogy milyen csodálatos, amikor legyőzi ezeket a benne feszülő ösztönöket, amikor a magasabb és magasztosabb célok töltik ki a mindennapjait. Érzi, hogy az egyén boldogulása csak egy eszköz a nagy isteni tervhez, a teremtéshez: a boldog emberiség létrehozása, amelyik mindig hálás azért, ami éppen neki van, így annullálva a nagyravágyás gonosz és csábító erejét. És így az ember és a társadalom tényleg boldog lesz.
A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.

Megosztás