Halottról vagy jót, vagy semmit? – “Isten tudja…” – a 24.hu honlap kérdése a lelkészekhez XXXI.

Mit is jelent ez pontosan? Az elhunytakról csak jót lehet mondani, vagy inkább meg se szólaljon az ember? És mi a helyzet akkor, ha valakinek egy olyan közeli hozzátartozója hal meg, aki pokollá tette az életét, aki sajnálatos módon nem viselkedett helyesen, aki esetleg bántalmazta a családját, erőszakos volt, és sok embernek okozott fájdalmat? Mi van, ha az okozott sok keserűség és sérelem egyszer csak kibuggyan valakiből? Pontosan ez történt Texasban, a napokban (persze bizonyára nem csak ott és nem csak most), ahol egy hölgy az édesapja halála után nagy nyilvánosság előtt, őszintén beszélt a január 30-án elhunyt édesapjával kapcsolatos érzéseiről, és nem éppen dicsérő szavakkal illette az elhunytat. Kíváncsiak voltunk, vajon mit mondanak a vallások tanítói, miután elolvasták az említett cikket és a kérdésünket. A konkrét kérdésünk így hangzott: Halottról vagy jót, vagy semmit? Igaz ez a mondás, akkor is, ha valaki úgy érzi, hogy az elhunyt sok szenvedést okozott más embereknek? Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A zsidó temetés története, törvényei és szokásai

Jewish-Quarter-32510 cemetery temetőA zsidó vallásjogban pontos szabályai vannak az ünnepeknek és a hétköznapoknak, az örömnek és így a gyásznak is. Sőt... Mint gyakorló rabbi (lelkész), két évtizedes szolgálatom alatt megtapasztaltam, hogy amikor az ember leginkább egyedül érzi magát, akkor segíthet legtöbbet a hagyomány többezeréves ereje, a törvényei és a szokásai. Bölcs emberek (és rabbik) ezrei finomították a háláhát, a vallásjogot. A zsidó temetést emberivé és különlegessé teszi egyszerű, szerény, ám éppen ezért ünnepélyes mivolta illetve az a tisztelet és alázat, ahogyan a haldoklóval, az elhunyttal, majd a gyászolóval foglalkozik az ősi hagyományok szerint eljáró közösség.  Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Vegyesházasság — holtodiglan, és holtomiglan???

Egy blogon találtam ezt a fényképet és a leírásból kiderül, mi is történt... Ez két sírkő 1888-ból. Egy katolikus nemes hölgyé és egy nem katolikus katonáé. Szintén olvashatjuk, hogy a 19. századi Hollandiában, a társadalmi berendezkedés miatt - ezen két embernek szigorú tilalom alá esett a közös temetőben való eltemetkezés. A szerelmes pár - akkor és ott - ezt így oldotta meg. Számomra ez a kép manapság igen sok vallási és még több emberi kérdést vet fel... Erről egyszer már írtam.., amiből fegyelmi ügyem is lett... powerful-photos-21 Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Rabbi, mi az igazság? – Zsidó gyász a nem zsidó szülő után – (Hagyomány XXI.)

Jews Mourning in a Synagogue 1906 by Sir William Rothenstein 1872-1945Ebben a sorozatban megtörtént eseteket szeretnék leírni, amelyekkel megkerestek engem és megpróbáltam válaszolni a felmerült kérdésekre. Bízom abban, hogy a válaszaimmal tudok irányt mutatni, hogy az érdeklődők kiigazodjanak a vallásjog sokszor nagyon nehéz területein.

(Szeretném hangsúlyozni, egy háláchikus döntéssel nem mindig kell egyetérteni. Ezek a cikkek kizárólag az én véleményemet tükrözik, és egyik testületnek sem hivatalos véleménye. Szívesen veszem azok a véleményét, akik érdemben szeretnének reagálni a cikkekre.)

Ennek a kis munkának az is apropót adott, hogy a magyarországi zsidó közéletben egyre inkább előkerülnek azok a kérdések és viták, amiken a nyugati zsidó közösségek és az amerikai zsidó társadalom már évtizedekkel ezelőtt túllépett, – és a maga módján – de már feloldotta a problémákat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Zárul Miki mókatára… megvádolva…

Kedves Olvasók! Nem kell megijedni, nem zárom be a blogomat, hiszen sok-sok izgalmat tartogat még az élet.... Tudom vannak pillanatok, amikor jobb lenne hallgatni, de már az ember nehezére esik a sok hallgatás... Lehet, hogy ezt a kis cikket sem kellene megírnom, ám többször hívtam fel az illetékesek figyelmét a Zsidó Hitközség olyan ügyeire, enyhén fogalmazva is "rossz fényt vetnek a zsidóságra", sarkosabban fogalmazva "szégyenteljesek", sőt már a "bűncselekmény határát súrolják". Ez az ügy is ezek közé tartozik, ám most véget ért... Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Temetői rapszódia – tíz év távlatából

A történetek szereplői a képzelet szülöttei. Bármiféle hasonlóság csak a véletlen műve. Márpedig véletlenek mindig voltak… északon, délen, keleten és nyugaton.

Adva van a kelet-európai zsidóság.

Nevezzük őket – a köznyelvet követve – neológ-nak, jobb szót hirtelen nem találva a vallását még felületesen sem ismerő, ám több-kevesebb öntudattal bíró, rabbival életében először a temetőben találkozó hitsorsost. A zsidóság mellett adva van a rabbi. A misnai kor óta, azaz két évezrede, viseli a neve előtt a kis szócskát: RÁV, RABBI. Jelentése: tanítóm. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Egy új hét előtt… semmi extra, csak úgy…

Kedves Olvasóink,

Mindenekelőtt legyen egy szép hetünk! Ide kattintva egy kis gyorstalpaló a hávádálá (elválasztó) szertartásról.

Nem is lepődtem meg akkor, amikor egy másik zsidó "blogger" (NK) rögtön megtalálta ezt a kis blogot, és a maga módján magánlevélben próbálta az én lelkemet megjavítani. Egy kattintás ide a folytatáshoz....