Egy sportszervező, pedagógus és békeharcos világraszóló sikere és tragédiája. (Életmesék XIV.)

71 esztendeje, hogy 1944 november 21-én egy idős házaspár - Kemény Ferenc és felesége, Schäffer Jolán - a budapesti gettóba vonulásuk helyett, önkezűleg vetettek véget az életüknek. A büszke diplomata és pedagógus nem tudta elviselni, hogy az az ország, aminek annyi érdemet szerzett - ilyen sorba taszítsa agg gyermekét. Ki volt az a zsidó ember, akinek a halálának 60. évfordulóján a szülővárosában, Nagybecskereken szobrot avattak és maga a szerb parlament elnöke, Predrag Marković mondott beszédet, ám Budapesten még egy utcát sem neveztek el róla? Ki az, akit így elfelejtett szülőországa, és mindösszesen egy sportiskola és egy mellszobor őrzi a nevét Eger városában, ahol alig 4 évig dolgozott? Ki az akinek hazájában a neve és az arcképe "csak" egy kis értékű bélyegen szerepel, ám az első újkori olimpia színhelyén, - az athéni stadionban - márványba van vésve? Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Egy nő, aki érzelmeket vitt a sportba – Kronberger Lili, Magyarország első női világbajnoka (Életmesék XIII.)

122 esztendeje, 1890. november 12-én, született meg az a hölgy, akiről már 18 esztendős korában így ír a korabeli sajtó: "Kronberger Lili kisasszony nemcsak, hogy kiérdemelte a műkorcsolyázó bajnok büszke czímét, hanem egyenesen hívatott e czím viselésére. Munkája tökéletes. Ez a fenomenális tehetséggel megáldott leány, olyan a jégen, mint egy gyönyörű költemény." Nem véletlen, hogy így írnak erről a fiatal zsidó kislányról, (héber nevén, Ziszl Szárá) hiszen abban az esztendőben már ő a magyar sport első női világbajnoka, amely címet még háromszor véd majd meg. Egy kattintás ide a folytatáshoz....