Emberként viselkedni: Schmidt Mária és a zsidó viselkedés

A lentebb olvasható cikk a on-line változata a MagyarNarancs.hu-n jelent meg június 17-én. (ott is lehet likeolni :))
„Kisfiam, azt mondtam, viselkedjél!”
Az emberek viselkednek, ez hozzátartozik a társadalmi együttélés alapszabályaihoz. Persze, mindenki másként viselkedik, ahogy Terentius szállóigéje tartja: „Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi”.
Majdnem bármi belefér. De azért a viselkedés kultúrája mégiscsak bizonyos közösségen alapul, közös illemtudásunk szerint nem kéne, hogy beleférjen megmondani, ki viselkedik és ki nem „zsidóként”, hogyan kell „zsidóként viselkedni”. Hogy lehet-e a mumus, Soros György zsidó a nagyot nyilatkozó Schmidt Mária kritériumai szerint vagy nem. Szóval emberként, rendes emberként kéne viselkedni.
Időnként sikerül engem is meglepni, pedig néha azt hiszem, hogy már nem lehet. Most éppen Schmidt Mária mondott egy olyat, hogy talán nem csak én, de utólag még ő maga is meglepődött rajta. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Jobbik és még Jobbik – a végtelen történet — a Magyar Narancs zsidó blogja. III.

“És rabbi, jó ez nekünk?” – hangzik a viccesen komoly kérdés.
A magyarnarancs.hu honlap felkért bennünket,
– Toronyi Zsuzsiá, a Zsidó Múzeum igazgatóját,
– Darvas István rabbit és
engem, hogy hétről-hétre írjuk ki magunkból, valóban “jó-e ez nekünk”.
Nem vallás, nem történelem, nem Izrael és nem Tóra…
Hanem csak mi.
És ami bennünk él.
És elindult egy új blog.
Ebben a cikkben magamnak teszek fel kérdéseket
(Az eredeti cikk itt található – és ott lehet likeolni az eredetit :)…)

Csak nem akar véget érni egy levél története.
2017. január 25.
Mottó:
Zsidó: Rabbi, mi, zsidók, miért nem szedünk fájdalomcsillapítót?
Rabbi: Drága barátom, mert akkor elmúlna a fájdalmunk… Egy kattintás ide a folytatáshoz….

"DE" – Karácsony és hanuka előtt előtt — a Magyar Narancs zsidó blogja. I.

„Jó ez nekünk?” – ősi zsidó kérdés.
A magyarnarancs.hu honlap felkért bennünket,
– Toronyi Zsuzsit, a Zsidó Múzeum igazgatóját,
– Darvas István rabbit és
engem,
hogy hétről hétre írjuk ki magunkból, valóban „jó ez nekünk”.
Nem vallás, nem történelem, nem Izrael és nem Tóra…
Csak mi. És ami bennünk él.
Így indult el ez a blog.
Az első cikkemben egy régi, bennem élő kérdést veszek elő, miért is jó nekünk a Hanuka? (Az eredeti cikk itt található)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….