Rabbi, mi az igazság? – Nők és a gyászolók káddisa (Hagyomány XXVI. )

women_touch_the_torah_a_halakhic_viewA mostani kérdés nagyon egyszerű és mégis nagyon provokatív, mert a konzervatív, magyar zsidó közéletbe behozza a "gender" kérdést. A mostani kérdés nagyon aktuális, hiszen én is személyesen és sokszor találkoztam vele. Sőt, az emberek nagy részének ez nem is kérdés... Miről is beszélünk? A tény: egy elhunytnak csak lánygyermeke van. Mondhatja-e ő, - "a nő" - a gyászolók kádisát vagy inkább bízzon meg egy "férfit" (egy idegent?) - pénzért, hogy ő mondja el helyette a gyászolók himnuszát - napról-napra.

A válasz természetesen nem feket - fehér, sőt nem is szőke vagy vörös, hanem majd' minden színben játszik. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Rabbi Jismáél és az angyal – midrás

Marc_Chagall_The_Angel_of_Judgment_Lange_du_jugement_837Rabbi Jismáel ben Elisa főpap (kohén gádol) volt. A róla fent maradt történeteket a ספר היכלות מהתנא רבי ישמעאל כהן גדול című kabalisztikus könyv foglalja össze. Az egyik legszebbet szeretném megosztani most, amely elmeséli Izrael történelmének legféltettebb és ezzel együtt legnyíltabb titkát, a túlélés mikéntjét. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A zsidó temetés története, törvényei és szokásai

Jewish-Quarter-32510 cemetery temetőA zsidó vallásjogban pontos szabályai vannak az ünnepeknek és a hétköznapoknak, az örömnek és így a gyásznak is. Sőt... Mint gyakorló rabbi (lelkész), két évtizedes szolgálatom alatt megtapasztaltam, hogy amikor az ember leginkább egyedül érzi magát, akkor segíthet legtöbbet a hagyomány többezeréves ereje, a törvényei és a szokásai. Bölcs emberek (és rabbik) ezrei finomították a háláhát, a vallásjogot. A zsidó temetést emberivé és különlegessé teszi egyszerű, szerény, ám éppen ezért ünnepélyes mivolta illetve az a tisztelet és alázat, ahogyan a haldoklóval, az elhunyttal, majd a gyászolóval foglalkozik az ősi hagyományok szerint eljáró közösség.  Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Rabbi, mi az igazság? – Zsidó gyász a nem zsidó szülő után – (Hagyomány XXI.)

Jews Mourning in a Synagogue 1906 by Sir William Rothenstein 1872-1945Ebben a sorozatban megtörtént eseteket szeretnék leírni, amelyekkel megkerestek engem és megpróbáltam válaszolni a felmerült kérdésekre. Bízom abban, hogy a válaszaimmal tudok irányt mutatni, hogy az érdeklődők kiigazodjanak a vallásjog sokszor nagyon nehéz területein.

(Szeretném hangsúlyozni, egy háláchikus döntéssel nem mindig kell egyetérteni. Ezek a cikkek kizárólag az én véleményemet tükrözik, és egyik testületnek sem hivatalos véleménye. Szívesen veszem azok a véleményét, akik érdemben szeretnének reagálni a cikkekre.)

Ennek a kis munkának az is apropót adott, hogy a magyarországi zsidó közéletben egyre inkább előkerülnek azok a kérdések és viták, amiken a nyugati zsidó közösségek és az amerikai zsidó társadalom már évtizedekkel ezelőtt túllépett, – és a maga módján – de már feloldotta a problémákat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Egy gyermek az édesapja sírjánál – (Életmesék II.)

Ismét leírok nektek egy történetet. Mert ezt is le kell írni, hiszen a magyarországi zsidóság életére nincs jobb példa, mint önmaga tükre. Egyszer volt, hol nem volt… Volt valahol Pest megyében egy sváb község (jelenleg mintegy 5000 lakossal), ahová 80 esztendővel ezelőtt odaköltözött egy zsidó család. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Temetői rapszódia – tíz év távlatából

A történetek szereplői a képzelet szülöttei. Bármiféle hasonlóság csak a véletlen műve. Márpedig véletlenek mindig voltak… északon, délen, keleten és nyugaton.

Adva van a kelet-európai zsidóság.

Nevezzük őket – a köznyelvet követve – neológ-nak, jobb szót hirtelen nem találva a vallását még felületesen sem ismerő, ám több-kevesebb öntudattal bíró, rabbival életében először a temetőben találkozó hitsorsost. A zsidóság mellett adva van a rabbi. A misnai kor óta, azaz két évezrede, viseli a neve előtt a kis szócskát: RÁV, RABBI. Jelentése: tanítóm. Egy kattintás ide a folytatáshoz....