Címke: Életmesék

Bohóc módra élni, vándorolni és megpihenni – (Életmesék XXVII.)

Közzétéve Szerző:
20

alfonzoFebruár 29-én megszületni…
Ez micsoda pech…
4 évenként van az embernek születésnapja.
Ezen még sokat lehetne viccelődni, ám amikor Markstein Józsefre emlékezünk, aki – ha még élne – ebben az esztendőben lehetne 103 éves, és akkor még mindig 17 év hiányozna a mózesi 120-hoz. Ám Alfonzó ember volt. Nagyon is…
És már 27 esztendeje halott.
A naptár furcsasága miatt 75 életéve alatt mindösszesen 18 igazi születésnapot  tudott megünnepelni, és ez rá is nyomta a bélyegét az életére. Pozitívan.
Hiszen vitalitásán, fiatalosságán, testi és lelki erején az idő soha nem fogott.
Ő „18 éves” volt halálakor is. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A tudós, aki átadta a pokol kulcsát az emberiségnek – (Életmesék XXVI.)

Közzétéve Szerző:
12

j-robert-oppenheimer47 esztendeje, 1967 február 18-án elhunyt egy kutató.
Sokat gondolkodtam azon, hogy ide most mit is írjak…
Ha felületes lennék, akkor azt is írhatnám, hogy 3 nap alatt 150.000 embert halt meg miatta, de persze minden felületesség és általánosítás végzetes következményekkel járhat, ezért inkább azt írnám, hogy:
Háborús idők voltak.
Mindenki túlélni akart.
Mindenki fejlesztette a védelmét és ezzel párhuzamosan a fegyverzetét.
Aki gyorsabb volt, az lőtt előbb.
Aki előbb lőtt, az maradt életben.
Aki életben marad, attól a másiknak félnie kell.
És ha még akkor sem fél eléggé, akkor rá kell ijeszteni.
robert_oppenheimer_3Ez az írás a kutatás vezetőjéről szól, aki a 20. század talán legmegosztóbb tudósa volt.
És talán a legzseniálisabb:
Julius Robert Oppenheimer.
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Raj Tamás – A modern rabbi, aki nagyon hitt a szép világban. – (Életmesék XXV.)

Közzétéve Szerző:
54

rajtamas021940, február 9-én (5700. svát hónap 30-án, azaz „ros hódes ádár”-kor) született és rá 70 esztendőre 2010. március 8-án (5770. ádár 22-én) hunyt el rabbim és mesterem (morénu verábbénu), Raj Tamás.

Mindenek előtt: Isten éltesse az emlékét!
„Zikrono livráhá!” – szoktuk mondani amikor valakire emlékezünk, ezt a héber kifejezést talán úgy lehetne lefordítani, hogy „maga az emlékezés élménye váljék számunkra áldássá”!

Amikor Tamásról megemlékezem, akkor inkább szubjektív módon kettőnk kapcsolatáról szeretnék mesélni, így örökítve meg ennek a fantasztikus embernek az emlékét, aki nemcsak nekem adott rengeteg élményt, tudást és zsidóságot, hanem annak a generációnak, amelyik a 80-as évek végén, a 90-es évek évek elején találta meg a saját zsidó öntudatát.
Lehet, hogy ezt a monológot néhányan önzésnek fogják gondolni, ám éppen az ellentettjének szánom.
264842_10150283488197780_584501_nTamás abban hitt, hogy a szellem és a tanítás, tovább él az emberekben, ahogy a talmudi legenda tanítja, a Tóra szent tekercseit akár el is lehet égetni, de a betűk mindig tovaszállnak, és.egyre több és több ember látja meg azokat.
Legyünk akár mindannyian apró kis szélfújás, akik továbbviszünk egy-egy betűt. És a világ csak ezen áll – mondja egy másik talmudi legenda – a betűket tanuló kisgyermekek lélegzetvételén.
Ő biztos ezt akarná…
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Még sok boldog születésnapot Szepesi Györgynek! – Bisz 120! – (Életmesék XXIV.)

Közzétéve Szerző:
41

Szepesi egyszer ott volt a Bét Sálom zsinagógában. Beszélgettem vele pár szót. Boldog voltam.
4Elmesélte, hogy a bár micvája az újpesti zsinagógában volt, ám ő a felkészülés helyett mindig valami mást csinált, ezért dr. Friedmann Dénes, a fiatal újpesti főrabbi végső elkeseredésében leírta neki magyar betűkkel az egész prófétai részt és odarakta a héber szöveg mellé/alá.
Így – a nagy napon, a népes vendégsereg előtt – az ifjú Friedländer Gyurika hibátlanul olvasta fel a háftárát.
Ki is gondolta volna, hogy ez a kisgyerek majd 20 év múlva kitalál egy szót, ami talán az egyik legismertebb szava lesz a magyar nyelvnek: ARANYCSAPAT.  Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Min múlt egy ember élete a sztálini Szovjetunióban? – (Életmesék XXIII.)

Közzétéve Szerző:
8

Az 1930-as évek közepén már világossá vált, hogy Sztálin kíméletlenül leszámol a belső ellenségeivel. Ez persze nem azt jelentette, hogy a valós ellenségeivel, hanem azt, hogy a vélt ellenségeivel, illetve azokkal, akik egyszerűen „csak” nem támogatták őt, vagy nem illettek be az általa kreált világképbe…
Amikor Berija elkészítette azt a 457 főt tartalmazó listát, akik a „nép ellenségei”, ezért letartóztatandóak és közülük 346 kivégezendő, Sztálin csupán egy szót írt rá: „за” – ami kb. annyit jelent „támogatom”.
Isaac_Babel 19371940. január 17-én ezt a parancsát Sztálin még egyszer levélben is megerősíti és ezzel hivatalosan is megrendeli a tisztogatást.
A bíróság nem sokat várt a vezető személyes parancsának végrehajtásával.
Az egyik halálos ítéletet 1940. január 26-án írták alá, aminek a módja csak a 90-es években derült ki: „lőfegyver általi halál és azonnali végrehajtás„.
73 esztendővel ezelőtt, 1940. január 27-én, egy tarkólövés végzett a korszak egyik legnagyobb zsidó írójával: Iszaak Emmanuilovics Babel-lel. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Ő volt Újpest város keze, szíve, lelke és életben-tartója – (Életmesék XXII.)

Közzétéve Szerző:
18

2415902_c1cf0b6a93aea97f0474a7d4a994778a_lHol volt, hol nem volt, volt egy kis község, amelyről Fényes Elek 1851-ben így írt:
„Assa-Kürth, tót falu, 250 kath., 181 evang., 58 zsidó lakja. Van kath. és evang. paroch. temploma, synagógája, szőlőhegye, erdeje s termékeny határa.”
Ebben a kis faluban – Assakürtön – született meg 141 esztendővel ezelőtt, 1872. január 27-én, Aschner Ármin kocsmáros és Wertheimer Emma gyermekeként az a kisfiú, aki 40 esztendő múlva világhírű teszi egy Budapest melletti 700 fős nagyközség iparát és sportegyesületét.
Az Egyesült Izzó igazgatójaként, és a wolfram  izzó (a Tungsram terméknév és a híres T logó) bevezetőjeként a világ egyik elektronikai metropolisává tette Újpestet.
Az általa támogatott és vezetett Újpesti Torna Egylet Magyarország harmadik legrégebbi, ma is fennálló sportegyesülete.
(Ezen a képzeletbeli dobogón az első helyen az SMAFC, míg a második helyen az NTE 1866 áll.)
Ő volt Aschner Lipót.
Nagyon keveset tudunk róla, mert szerénysége miatt sem az Egyesült Izzó vezérigazgatójaként, sem az UTE elnökeként soha nem adott hosszabb interjút a korabeli lapoknak. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Löw Immánuel – a rabbi, aki egyszerre volt hazafi, tudós és ember – (Életmesék XXI.)

Közzétéve Szerző:
14

low lipot1854. január 20-án ismét fia született annak a 43 esztendős neológ rabbinak, akinek szavára ekkor már az ország majd’ minden vallási és világi szaktekintélye odafigyelt.

Az édesapa, Lőw Lipót szegedi főrabbi sorsán viselte a XIX. századi magyar történelmet.
1849-ben még börtönben ült felségsértés és lázítás vádjával, ám nem sokra rá már az osztrák és magyar kormányzat tanácsadója.
A szülők, az újszülöttnek magyarul az Immánuel nevet adták, azaz, „Isten velünk van”, míg a 8. napon az „Ávráhám Hájim” héber nevet kapta.
Ez a csecsemő lett a híres prágai gólemkészítő Löw dinasztia legfiatalabb tagja.
Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Az ember, aki a világon a legjobban tudta, mi is kell az embereknek – (Életmesék XX.)

Közzétéve Szerző:
15

Paramount_logo_1914Pontosan 141 esztendeje született meg az a férfi, aki – és itt hadd használjak nagy szavakat, de mégis ki kell mondani – megteremtette Hollywood-ot.
Mit is jelent ez?
A városrészt.
Az egész estés mozit.
A filmsztár-kultuszt.
Ő volt Zukor Adolf.
A ricsei szatócsmester fia.
Aki mindösszesen 4 polgári iskolát (8 általánost) végzett.
Aki már kisgyermekként inasként dolgozott Abaújszántón, és 15 esztendősen árvaságra jutott.
Aki 16 esztendősen – 25 ruhába varrt dollárral – elindult AMERIKÁBA – szerencsét próbálni.
Mi is történt ott, a századfordulón ezekkel a Magyarországról származó zsidó fiatalokkal?
Üzleti és tudományos karrier.
Hírnév és siker.
Pedig csak menekültek voltak. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

1944. december 27-én lőtték Dunába a világ egyik igaz emberét – (Életmesék XIX.)

Közzétéve Szerző:
117

1967-ben – a zuglói nyilasperben – egy gyilkos szájából megdöbbentő történet hangzott el.

sara_arckep1944. december 27-én este történt, hogy a Duna partra, a Fővámház elé kísértek 5 asszonyt és egy fiatalembert. A foglyokat levetkőztették és a Duna partjára állították őket. Mielőtt a sortűz eldördült volna, egy alacsony, fekete hajú 45 esztendős nő a kivégzők felé fordult, a szemükbe nézett, letérdelt, az égre nézett és keresztet vetett.

Majd eldördült a gyilkos sortűz.
Ekkor tűnt el a mélyben az a nő, akit halála után, 62 esztendővel, – tízezres tömeg jelenlétében – avatták boldoggá a Szent István Bazilika előtt.

Pontosan 68 esztendeje ennek a tragédiának…
Egy ilyen történelmi kor, és egy ilyen borzasztó halál kellett ahhoz, hogy István király, Imre herceg, valamint az őt nevelő Gellért püspök szentté avatása után 923 esztendővel valakit ismét boldoggá (vagy szentté) avassanak Magyarországon.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Egy zsidó sors a 16. századból – aki messiásnak hitte magát. (Életmesék XVIII.)

Közzétéve Szerző:
2

480 esztendeje, a zsidó időszámítás szerint 5293. tévét 5.-én, (1532. december 13-án) máglyán égettek meg egy 32 éves fiatalembert.
A vértanú Diego Pires néven született Portugáliában. Ám ezt a nevet szinte senki sem ismeri, hiszen a felvett nevén: Solomon Molcho néven lett korának híressége. A névválasztás már maga is tükrözi a küldetéstudatot, hiszen a választott nevének jelentése: „Salamon király„.
Ki volt ő?
Honnét jött?
Mit szimbolizál a mellékelt képen látható furcsa aláírása?
És miért kellett máglyán végeznie?Molcho, Solomon signature 0001 Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →