1945. január 18.

Moskovits Péter által fenntartott, “kerekasztal-mp” blog felkért arra, hogy írjak pár sort a pesti gettó felszabadítása kapcsán. Sosem írtam még erről a kérdésről, ám most megtettem.
Moskovits úr blogja mellett én is szeretném megosztani a gondolataimat:
Pilinszky János így fogalmaz Ars Poetica helyett című írásában:
„Auschwitz ma múzeum. Falai között a múlt – és bizonyos értelemben valamennyiünk múltja – azzal a véghetetlen súllyal és igénytelenséggel van jelen már, ami a valóság mindenkori legbensőbb sajátja, s attól, hogy lezárult, csak még valódibb, még érvényesebb. Legotthonosabb tárgyaink, hétköznapi civilizációnk szinte valamennyi eszköze – az utolsó elhányt bádogkanálig – soha nem látott metamorfózison ment itt keresztül. Egyrészt puszta funkciójára süllyedt, oda, ahová annak előtte csak a kínzószerszámok, másrészt ugyanezek a tárgyak, beleértve az eredendően kínzásra szánt eszközöket is, lettek végül is a század legsajátosabb ereklyéi. Valamennyit egyazon jelentés elvéthetetlen jegyei borítják. Ütések és kopások, miknek kibetűzésére alig tettünk valamit. Pedig ezek a század betűi; ezek a kor betűformái. (…) Mindaz, ami itt történt, botrány, amennyiben megtörténhetett, és kivétel nélkül szent, amennyiben megtörtént.” Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Megosztás
error

Beszélgetés Simonnal (1932) – Bethlen tér, zsidó iskola, neológia, cionizmus, disszidálás – (Memento-interjú V.)

Név: Simon (1932)
Téma: Régi zsidó ünnepek, (2 vh előtti zsidó élet), Budapest.
Interjút készítette: Schlenker Ádám

???????Gyerekkorában a családja milyen formában őrizte meg a zsidó hagyományokat?
Arra határozottan emlékszem, hogy péntek esténként és szombaton délelőtt zsinagógába jártunk a szüleimmel, a Bethlen téri zsinagógába, és a nagy ünnepeket is a Bethlen téri zsinagógában ünnepeltük meg. Az apám nagyon vallásos ember volt, nem ortodox, csak neológ, – ahogy azt hívják -, és minden reggel tfilinnel, taliszban imádkozott, nálunk kóser koszt volt odahaza, és természetesen sábeszkor nem lehetett sem főzni, sem villanyt gyújtani, tehát betartottuk azokat a szabályokat, amelyeket a vallás előír. Szegény apámat elvitték munkaszolgálatba, 1940-től vagy ’41-től minden évben be kellett, hogy vonuljon, haza is jött, de ’44-ben, amikor elvitték, többet nem jött haza. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Megosztás
error

Lefkovics Kornél: Arconköpésem élményének feldolgozása

Először is szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, aki bármilyen fórumon is együttérzésüket fejezték ki e kínos üggyel kapcsolatban, jól esett.

Miről is van szó?

no-spittingRöviden annyi történt, hogy 2013. október 23-án délután saját biciklimmel zebránál álltam a hetedik kerületben zöld lámpára várva, mire oldalról egy szintén zebrán álló járókelő (aki nem mellesleg megítélésem szerint a Jobbik gyűlésről jött elfele) zsidózni kezdett, s mivel olyan két másodpercen belül nem reagáltam (nem is állt szándékomban), arcon köpött úgy, hogy a szemüvegemről is csak nehezen tudtam letörölni nyálát. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Megosztás
error