Szilveszterkor és újévkor szeretünk fogadkozni, íme néhány tipp és különböző hozzáállás a fogadalmak világából.
A vallások tanítóitól most ezt kérdeztük: Vallásának mely fogadalmát ajánlaná most, az új év kezdetekor az olvasók figyelmébe, és miért? Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Legutóbb a vallást váltókról, a hitükből kitérőkről írtunk. Most azokkal foglalkozunk, akik egyáltalán nem hisznek Istenben.
Ezt kérdeztük a vallások tanítóitól: Ön szerint mi vár arra, aki nem hisz Istenben? Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kérdés érkezett hozzám:
„Honnan szerezzek be idén kóser „árává”-t, azaz kóser „szomorúfüzet”?”
A címben szereplő kérdés egy laikusnak teljesen feleslegesnek és okoskodónak tűnhet, hiszen ki eszik szomorúfűzt?
Senki…
Akkor meg miért kell kóser?
Ám egy gyakorló zsidó ember számára a tórai parancsolatok pontos betartása: evidencia. Ennek szerves része a szukoti csokor pontos elkészítése. Ez a micva, a tórai idők óta, azaz 4 évezrede, évről-évre külön fontossággal bír.
Mily érdekes, hogy a zsidó emberek a legkisebb tórai parancsolat (pl. egy levél széle) megértésével is annyit foglalkoznak, mint a legbonyolultabb filozófia tételekkel.
Szukott törvénye rendkívűl bő. Éppen ezért most nem is szeretnék a szukot ünnep minden vallásjogi kérdésében elmerülni, hanem csak az ünnepi csokorral szeretnék foglalkozni. (És azzal is csak oly mélységben, ami a szükséges minimum.)
Ennek a cikknek az eredetije 2017. szeptember 2-án jelent meg a nyomtatott újságban (szombati lapszám), majd hétfőn az on line verzióban.
Érdekes és büszke érzés volt 45 esztendősen az első olyan cikket megírni, ami megjelenik egy print napilapban.
(És itt köszönöm meg Gazda Albinak, hogy kedvesen, ám határozottan bíztatott és Vári Gyurinak, hogy tapasztalatával és bölcsességével segítette a cikk megszületését.)
PUBLICISZTIKA A MAGAZINBAN,
Két zsidó találmány: az állampolgári hűség és a polgári engedetlenség
Szénási Sándor, a 168 Óra riportere feddő-nevelő szándékkal állapította meg nemrég egy interjújában: a Mazsihisz „politikai divatból kiment formáció”. Megkönnyebbülten sóhajtottam föl. Végre! „Hivatalosan” is „old school” lettem… Azt már gondolni sem merem, hogy a szerző ezzel a szóhasználattal marginálni szerette volna a legnagyobb magyarországi (vallásos) zsidó közösséget. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2017-et írunk.
Mintegy 10 esztendeje jött le hozzánk, a Bét Sálomba „a Viki”.
Sok kérdést tett fel és sok kérdésre adott választ, ami még több kérdést generált. Még mielőtt kiment volna Amerikába, 2008-ban Seres Attila csinált egy videointerjút vele.
Igazi kordokumentum…
Eltelt 10 év…
2017-et írunk.
Megjelent ismét egy interjú, amelyben egy lány – a new york-i rabbiképző intézet hallgatójaként – arról beszélt, hogy rabbi akar lenni, mert a Tóra az élete és a közösség. Betért, mindent a Tóra tanításának szentelt, úgy beszélt Isten iránti szeretetéről, ahogy kevesen tudnak Magyarországon. Mély és átélt szenvedéllyel, a zsidó nép legmélyebb szeretetével. De vannak a világon olyan ultraortodox zsidó gondolkodók, akik szerint ő egy lány és ezért nem lehet arról hírt adhat, hogy egyáltalán a világon van. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
“És rabbi, jó ez nekünk?” – hangzik a viccesen komoly kérdés.
A magyarnarancs.hu honlap felkért bennünket, hogy írjuk ki magunkból, valóban “jó-e ez nekünk”. A szerzők száma bővül, így a témaválasztás is.
Ez nem vallási bolg, és nem Izraelről szól…
Hanem arról, ami bennünk él.
Ebben a cikkben magamról írok. A kérdéseimről és a válaszaimról.
(Az eredeti cikk itt található – és ott lehet likeolni az eredetit :)…)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kevesebbet ér egy alkoholista, vagy egy droghasználó élete, ha az élete megmentéséről van szó?
Provokatív, ám valós kérdés – Ön mit gondol?
Egy amerikai fiatalembert, Riley Hancey-t az egyik kórházban azért nem vették fel a transzplantációs-listára, mivel THC-t találtak a szervezetében, tehát gyaníthatóan marihuánát fogyasztott.
Ugyanezen kórház orvosa elmondta, hogy hasonlóan járnak el például egy alkoholista esetében is. Riley később egy másik kórházban felkerülhetett a szervekre várók listájára, majd el is végezték rajta a tüdőtranszplantációt, ám a szervezete sajnos már nem tudta befogadni az új szervet.
Számos kérdést felvet ez az egyetlen eset.
Miután fejet hajtottunk az elhunyt emléke előtt, érdemes elgondolkodnunk, hogy hasonló helyzetben vajon mi milyen döntést hoznánk?
Tényleg elutasítható egy élet megmentése azért, mert valamilyen függőségben szenved valaki?
Különbséget kell tenni egy ilyen helyzetben alkoholista és nem alkoholista, marihuána-fogyasztó és nem marihuána-fogyasztó között?
Nehéz kérdés, amely számos orvosszakmai kérdést is felvet, ám mi ezúttal a lelkiismereti oldalra voltunk kíváncsiak, így hát a lélek embereit, különböző vallású lelkészeket, lelki, vallási tanítókat kérdeztünk a témáról.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Mi a véleménye arról, hogy valaki azért nem kerülhet fel egy szervátültetési listára, mert THC-t találtak a szervezetében (tehát gyaníthatóan fogyasztott marihuánát), vagy azért, mert például alkoholista? Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A spirituális élmény ugyanolyan tudatmódosult állapot, mint a drog, vagy a szex okozta mámor?
Hol éli meg az ember a spirituális élményt az agyban, a szívben, vagy teljesen máshol?
Az agy csupán egy kijelző?
Létezik két egyforma spirituális élmény?
Nemrégiben megjelent nálunk egy írás, miszerint tudósok egy kísérlet alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a spirituális élmény olyan az agynak, mint a szex, meg a drog. Illetve azt állapították, meg, hogy bizonyos spirituálisnak mondott élmények hatására, a kísérleti alanyoknál, az agynak ugyanazon területe volt aktív, mint amikor szexuális örömben, vagy épp drog okozta mámorban van része az embernek. Adta magát a kérdés, vajon mi a véleményük, mi jut eszükbe erről a kutatásról a vallások tanítóinak. Mi megmutattuk nekik az említett cikket és megkérdeztük őket.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Mi a véleménye arról, hogy tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a spirituális élmény olyan az agynak, mint a szex, vagy a drog?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Miként lehet a különböző vallásokat a mindennapokban is gyakorolni?
Hogyan jelenik meg a hívők, gyakorlók hétköznapjaiban a saját vallásuk?
Sokszor éri a hívő embereket az a vád, hogy csak a templomban hívők igazán. Van persze, akire ez igaz is lehet, és van, akire nem. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, hogy mit tehet, mit tesz egy vallását gyakorló ember a hétköznapokban azért, hogy a vallását a rohanó mindennapokban is megélhesse, gyakorolhassa.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Miként gyakorolható, hogyan jelenik meg az ön vallása a hívők, gyakorlók mindennapjaiban? Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amikor a rendszerváltás környékén, úgy 17-18 esztendősen felismertem a saját zsidóságomat és rá 1-2 esztendőre elkezdtem hébert tanulni, szombatot és pészáhot (meg általában az ünnepeket) tartani, akkor a pészáhi étkezésem gyakorlatilag kimerült a tojás, krumpli, macesz, tej és zöldség kombóban. Illetve urbánus legenda alapján döntöttük el melyik sampon, szappan vagy fogkrém lehet a lakásunkban. Egy kattintás ide a folytatáshoz….