Szeretnék végre helyretenni egy régi hibát, amit nem csak a wikipédia, hanem szinte minden forrás hibásan hoz.
Miszerint, a
„Zoltán régi magyar személynév, az ótörök sultan, soltan ’szultán’ szóból származik.” (wikipédia).
Vegyük elő a Tórát, ami mintegy 3 évezrede ismert könyve a világnak!
Első könyv, 42. fejezet 6. vers:
וְיוֹסֵף הוּא הַשַּׁלִּיט עַל הָאָרֶץ
A zsinagógánkban már évek óta szokás, hogy pénteken és szombaton „civilek” mondanak Tóramagyarázatot, dvár Tórát. Mint rabbi nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki érezze: a Tóraértelmezés nem egy rabbinikus privilégium. Sőt, éppen ellenkezőleg, a Tóra mindenkié, aki alázattal és szeretettel fordul felé.
Meg kell értenünk, a magyar zsidóságot nem a tudós rabbik fogják fenntartani, hanem a öntudatos és felkészült zsidók, akik számára a saját zsidó örökségük nem csak egy állapot, hanem egy mindennapos nemes kihívás és belső igény annak mind mélyebb megismerésére.
Most szeretném megosztani a kedves olvasókkal Varga István Tóramagyarázatát. Olvassuk olyan szeretettel, ahogyan ő írta! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
FR., VÉ. és PT. barátomnak szeretettel 🙂
Jom Kipur napja van…
Valamit bezárul és valami megnyílik.
Körbe nézünk a világban, és feltesszük a kérdést: hányszor cserélődhet ki egy ember egy élet során? A sejtjeink, az érzelmeink, a szerelmeink, a gyűlöleteink.
Perszer pontosan tudjuk, ez kicsit költői kérdés, hiszen majd’ minden hatás, sok-sok esemény, vágyaink és törekvéseink, sőt minden véletlen cserél rajtunk valamit.
Itt vagyunk Jom Kipur napján, elgondolkodunk. Egy napig nem foglalkozunk a testünkkel. Nincs étel, ital, illatos fürdő, internet, televízió, hiszen ezen az estén a sors nagy kérdéseire keresünk választ. Imádkozunk, elgondolkodunk. Mit tudunk még jobban tenni.
Isten pontosan tudta: kell a megállás az ember életében. Sábát sábáton, a szombatok szombatja van… A pihenések pihenése, a gondolkodások gondolkodása. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Als die Nazis die Kommunisten holten, habe ich geschwiegen, ich war ja kein Kommunist.
Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista.
Als sie die Gewerkschafter holten, habe ich geschwiegen, ich war ja kein Gewerkschafter.
Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltam szakszervezeti tag.
Als sie die Sozialisten einsperrten, habe ich geschwiegen, ich war ja kein Sozialist.
Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista.
Als sie die Juden einsperrten, habe ich geschwiegen, ich war ja kein Jude.
Amikor a zsidókat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam zsidó.
Als sie mich holten, gab es keinen mehr, der protestieren konnte.
Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.
(Martin Niemöller)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy kis média…
Rónai Egon meghívására az ATV Húzós című műsorában szerepeltem. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
És április 25-én kiírták a pályázatot…
Végre! –
Tegnap, május 6-án, le is zárták…
Ezért – én is – csak most írom le ezt a pár gondolatot, amit az ügyről gondolok.
Kiírták a pályázatot a pozícióra, ami közvetett vagy közvetlen módon a MAZSIHISZ minden alkalmazottjáról dönt. Az ügyvezető igazgatóra.
Aki tárgyal és szerződést köt, aki aláír és ellenjegyez… vagy nem ír alá…
Aki munkáltat és kifizet, aki esetleg felvesz embereket, vagy ne adj’ Isten, elbocsát.
Nagy munka és nagy kihívás.
És csak egy éves szerződés… Ki mer belefogni? – Esetleg otthagyni egy biztos munkát emiatt…
Hogy kit keres a hitközség??
Íme a BZSH és a MAZSIHISZ ügyvezető igazgatói posztjának (kb. 50 helyre elküldött) nyilvános pályázata. (Kattints a nevekre…) Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vajon tényleg boldogtalan nemzet vagyunk? Miben mérhető a boldogság? Mérhető egyáltalán? Mi dönti el, hogy valaki boldog-e, vagy sem? Mi a boldogság kulcsa?
Ezen a héten az Eurostat által készített, az EU-s nemzetek életszínvonalát és boldogságát kutató felmérés apropóján kérdeztük a világvallások képviselőit, ezúttal a boldogságról és a boldogtalanságról.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Mi lehet az oka annak, hogy a magyarokat az egyik legboldogtalanabb nemzetnek tartják?
Az én válaszom itt olvasható: Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nem változott semmit sem az utcakép, miután kijöttem Izraelben a mikvéből. Tikkasztó hőség, imitt-amott otthonos szemét, sokféle ember.
Miután felbukkantam a vízből, először semmiféle változást nem éreztem magamon. Víziókat és spirituális revelációkat vártam – de még különösebben feldobott sem voltam. A tanárnőm és a mikvés néni persze mohón várta az áldást – szívből remélem, hogy hatékonyak lesznek. Hiszen áldást tőlem korábban még senki nem kapott – és nem tartom magamat akkora cadikának (jámbor életű asszony – a szerk), hogy erre bármikor is magamtól merészkedjem.
Állítólag nagy ereje azoknak a kívánságoknak, amit egy friss betért mond – nekem azonban nem volt sok lehetőségem a jókívánságokra: sietnem kellett, mert mások is voltak utánam, másrészt pedig a tanárnőmnek is volt egy kora délutáni, meglehetősen fontos megbeszélése. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nagyon izgultam mi is lesz az „eredmény”, azaz mit hoz a 2012-es esztendő az 1%-ok területén…
Hiszen,
ez volt a kistafírungolt zsidó irányzatok első „megmérettetése”.
Ez volt a sokmilliós kampányok „harca”.
És ne feledjük, ez egy zsidó berkeken belüli politikai „összecsapás” is volt…
És mit, hogyan érzékelt és fogadott a közvélemény?
„Szegedi Csanád befogadása ügy” kontra „MAZSIHISZ temetőbotrány és ügyvédbotrány„…
melyik ártott jobban, ha egyáltalán ártott?
És persze még rengeteg dologról, többek között arról is szólt, mit jelentenek a sokat vizsgált (és kritizált) számok…
(a image-képek 2013. szeptember 17-én 19.40-kor, a cikk írásakor készültek)
MAZSIHISZ 11.466 like – 1948 beszél róla Egy kattintás ide a folytatáshoz….