Vallási kötelesség-e, hogy erőnek erejével kutassuk fel a dunai maradványokat?

Ezen cikk eredetije 2019. január 24-én jelent meg a Szombat folyóiratban.
Örömmel olvastam Balla Zsolt kollégám és barátom írását, a Dunában még meg nem talált csontok témájában.
Ám Balla rabbi nyitott kapukon kopogtat, hiszen minimális eltérés van az ő szavai és a Mazsihisz véleménye között. Mindannyiunk számára szent kötelesség, hogy a megtalált csontokat el kell eltemetni, ahogyan ezt a Mazsihisz is tette 3 esztendeje. Teljes egyházi és világi konszenzus által kísérve.
Ám a diskurzus itt másról szól: magáról a kutatásról! És itt már némi eltérés van rabbi és rabbi között… És úgy tűnik, hogy az információhiány néha elhamarkodott megnyilatkozásra sarkall embereket. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

1945. január 18.

Moskovits Péter által fenntartott, „kerekasztal-mp” blog felkért arra, hogy írjak pár sort a pesti gettó felszabadítása kapcsán. Sosem írtam még erről a kérdésről, ám most megtettem.
Moskovits úr blogja mellett én is szeretném megosztani a gondolataimat:
Pilinszky János így fogalmaz Ars Poetica helyett című írásában:
„Auschwitz ma múzeum. Falai között a múlt – és bizonyos értelemben valamennyiünk múltja – azzal a véghetetlen súllyal és igénytelenséggel van jelen már, ami a valóság mindenkori legbensőbb sajátja, s attól, hogy lezárult, csak még valódibb, még érvényesebb. Legotthonosabb tárgyaink, hétköznapi civilizációnk szinte valamennyi eszköze – az utolsó elhányt bádogkanálig – soha nem látott metamorfózison ment itt keresztül. Egyrészt puszta funkciójára süllyedt, oda, ahová annak előtte csak a kínzószerszámok, másrészt ugyanezek a tárgyak, beleértve az eredendően kínzásra szánt eszközöket is, lettek végül is a század legsajátosabb ereklyéi. Valamennyit egyazon jelentés elvéthetetlen jegyei borítják. Ütések és kopások, miknek kibetűzésére alig tettünk valamit. Pedig ezek a század betűi; ezek a kor betűformái. (…) Mindaz, ami itt történt, botrány, amennyiben megtörténhetett, és kivétel nélkül szent, amennyiben megtörtént.” Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Nem igaz, hogy csak a zsidók számítanak…

A cikk eredetije 2018. december 4-én jelent meg a HVG-ben.

A HVG lead-je:
„Ha a zsidó közösség csak saját magával törődik, akkor elárulja a hitét, a Tóra tanítását, és önmagát is veszélybe sodorja.”

És az én Facebook lead-em a cikkhez:
„Juda Halévi, Kuzari című művében van egy meg nem válaszolt kérdése a Kazár uralkodónak, miszerint a zsidóság kisebbségben nagyon jól elvan, ám mi lesz, ha egyszer többségbe kerül valahol… Erre kerestem a választ…”

Kardos Péter főrabbi és Radnóti Zoltán a zuglói zsinagógában (fotó: Tausz Gábor)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Embert tolláról, madarat barátjáról…

Nem oly rég, egy barátság virágba szökkenésének lehettünk szemtanúi… A barátság hivatalossá vált. Összeköttetett. Schmidt Mária és Köves Slomó.
A rabbi kiemelte, hogy számára „rokonszenves volt a Sorsok Háza koncepciója”.
Erről az önzetlen egymásra találásról már sokat beszélgettünk és írtunk.
Én is leírtam, hogy egy „kényszerházasságra” alapuló és a zsidóság többségének támogatását nem bíró projekt ab ovo nem lehet sikeres és csak egy időzített bomba a honi zsidó közéletben.
Bár mindannyian tudjuk, hogy a kormányzat és az EMIH közeledése nem újkeletű, sőt… A tavaszi parlamenti választáson ez a frigy, egy választási plakáton is manifesztálódott. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Be kell-e tiltani bármilyen szimbólumot, vagy jelképet? – a 24.hu honlap kérdése a lelkészekhez – Vendégoldal@Darvas István főrabbi III.

„Ha valamit be kéne tiltani, azok nem a jelképek, hanem a háborúk.”
A horogkereszt (vagyis a szvasztika) eddig tiltott helyeken jelenhet meg.
Németországban, a videojátékokban újra engedélyezik a horogkereszt megjelenítését. Számos kérdést felvet ez az egyetlen mondat, mi most
erre kérdeztünk rá:
Ön mit gondol, be kell-e tiltani bármilyen szimbólumot, vagy jelképet? Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ne antiszemitázz! – (akibic.hu)

A cikk eredetije az akibic.hu honlapon jelent meg. Lehet kattintani és lehet ott is like-olni :)))
(Az eredeti lead:)
“Vannak olyan pillanatok, amikor meg kell állni és el kell gondolkodni. Építeni ezen a világon olyasvalamit, ami nem az egóról szól”, írja Radnóti a Tett és Védelem Alapítvány progresszív sajtót érintő nemrég megjelent elemzése kapcsán. 
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A magyar zsidóság jövőjéről

Ennek a cikknek nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg 2017. november 27-én.
Az utóbbi napokban csendes, a széles közvélemény számára nem érzékelhető, de fontos folyamatok indultak el nálunk: a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségében (Mazsihisz) és a zsidó közösségben. Régről elmaradt viták kezdődtek, amelyek nemcsak a zsidókat érintik, de így vagy úgy minden magyar polgárt.
Fináli Gábor rabbi vitaindító cikkére négy tudós kollégám és barátom, Frölich Róbert országos főrabbi, Darvas István főrabbi, mjd ismét Fináli Gábor és Horváth József, a Bét Sálom (a béke háza) zsinagóga – az én közösségem – világi vezetője tette közzé vitairatát egymás után a Szombat című zsidó folyóiratban. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Jobbik büntetése tanulópénz – 24.hu —- és extra "egyenes beszéd" videómelléklet

Ez elmúlt hónapokban a vallási ügyek mellett, közéleti témákat is górcső alá vettem..
Többek között a 24.hu honlapon, a Magyar Nemzetben és a Magyar Narancs honlapján írtam cikkeket.
A lentebbi cikket annak fényében / árnyékában írtam, hogy az állami bürökrácia eleinte a Jobbik-ot, majd késöbb másik négy ellenzéki pártot is megbírságolt tiltott pártfinanszírozás miatt.
(A cikkem a Jobbik megbírságolása apropóján született meg, amely döntés – az én olvasatomban – áttételesen egy olyan korszakkal szembesítette a pártot, amelyet ő maga állított példakánt hosszú éveken át a hívei elé.)
Tudok, hogy a kampány már hónapok óta zajlik, ám ennek ellenére, én, mint egyházfi, nem szeretnék politizálni, hanem csak általános erkölcsi és emberi normákat próbálok közvetíteni. Mindezt oldalt és színt nem ismerve, hanem „csak” értékek mentén.
Hátha el is olvassa valaki – onnan is. Mert a remény sose veszik el.
Most berakom a blogomra is ezt a cikket, hogy megmaradjon az örökkévalóságnak…
(de azért az eredeti cikket is lehet bátran like-olni, mert jó feedback a honlap és az archivum számára. 🙂 Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Két zsidó találmány: az állampolgári hűség és a polgári engedetlenség – "Magyar Nemzet"-ben megjelent írásom

Ennek a cikknek az eredetije 2017. szeptember 2-án jelent meg a nyomtatott újságban (szombati lapszám), majd hétfőn az on line verzióban.
Érdekes és büszke érzés volt 45 esztendősen az első olyan cikket megírni, ami megjelenik egy print napilapban.
(És itt köszönöm meg Gazda Albinak, hogy kedvesen, ám határozottan bíztatott és Vári Gyurinak, hogy tapasztalatával és bölcsességével segítette a cikk megszületését.)
PUBLICISZTIKA A MAGAZINBAN,
Két zsidó találmány: az állampolgári hűség és a polgári engedetlenség
Szénási Sándor, a 168 Óra riportere feddő-nevelő szándékkal állapította meg nemrég egy interjújában: a Mazsihisz „politikai divatból kiment formáció”. Megkönnyebbülten sóhajtottam föl. Végre! „Hivatalosan” is „old school” lettem… Azt már gondolni sem merem, hogy a szerző ezzel a szóhasználattal marginálni szerette volna a legnagyobb magyarországi (vallásos) zsidó közösséget. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

"I have a dream" – "Van egy álmom" – A teljes beszéd magyar fordítása és a teljes filmfelvétel

1963. augusztus 28-án mondta el Martin Luther King a világ egyik leghíresebb beszédét.

Boldog vagyok, hogy ma együtt lehetek veletek, olyan esemény ez, amely a szabadságvágy legnagyszerűbb megnyilatkozásaként fog bevonulni hazánk történelmébe.
Száz évvel ezelőtt egy nagy amerikai – most az ő árnyékában állunk – aláírta a rabszolga-felszabadító törvényt. Ez a nagy horderejű határozat a reménység messzire ellátszó jelzőfényét villantotta fel olyan néger rabszolgák milliói számára, akiket már elsorvasztott a reménytelenség. Úgy érkezett, mint boldog virradat, mely véget vet a fogság hosszú éjszakájának. Egy kattintás ide a folytatáshoz….