Az elnök szédere és az elnök csöndje

A fénykép már bő egy hete lépten-nyomon visszaköszön. Ott ül Gyöngyösi „listázó” Márton.
Vele szemben a zsidó „elnök” Heisler.
Mindannyian tudjuk, hogy Gyöngyösi Márton nem angyal.
Sőt…
Nagyon nem.
Ahogy Bíró László sem volt az. Akkor a Mazsihisz elsőként deklarálta a nyilatkozatát, bár ezt sokan szeretnék elfeledni.
Ha kicsit szélesebbre tárjuk az ollót, azt is realizáljuk, hogy a Jobbik frakció tagjainak 24 esztendős múltja sem olyan szeplőtlen.

Az elmúlt 2 hétben rengeteg interjú, vélemény, cikk, hozzászólás, reakció látott napvilágot, ezért most – kicsit lehiggadva – szeretnék írni pár, rendszerezett mondatot az „ügyről” – zsidó (rabbi) szemszögből.

Hiszem és vallom, hogy egy lelkész NEM írhatja le, hogy „nincs megbánás a világban!”.
A megtérés (tesuvá) – a zsidó vallás talán legfontosabb szava.
Ám ez a megbocsátás időnként sokkal nehezebb, mint azt az első pillanatban elgondolnánk.
Én nem Gyöngyösit védem, sem Csurkát, sem Vonát, pláne nem a kisdobos Novákot, vagy a nagypályás Budaházyt, csak hiszek az emberben lévő isteni szikrában, amit köznyelvben léleknek nevezünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Bárány vagy farkas? Ki is az a Róth Zsolt valójában?

Antiszemita fenyegatést kapott egy újságíró az írásáért. Ez borzasztó.
Megpróbáltam utánajárni, mi is történhetett.
Korábban beszéltem több „nagy” emberrel mindkét oldalról. Ők arra bíztattak, ha bármi olyat látok – bármely oldalon -, ami az antiszemitizmussal kapcsolatos, bátran szólaljak, vagy írjam meg. Most ezt teszem.

Előzmény:
2021. december 27-én megosztottam a Facebook lapomon egy véleményt Veszprémy László „should a homophobic and antisemitic politician defeat hungarian pm viktor orban” című írásával kapcsolatban, amiben félelmeimet írtam le az általam „bumeráng újságírásnak” nevezett technika miatt.
Amitől tartottam, hogy izraeli véleményvezér online/print újságokban elhelyezett cikkek visszaidézésével akarják majd a 2022-es választást befolyásolni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Megtérés a gyilkolás gondolatából

Elul zsidó hónapja van. A zsidó közösségek számára ezek a napok – évezredek óta – az isteni találkozás és a megtérés időszakai.

Az elmúlt hetekben ismét fellángolt a vita arról, hogy támogatható, tűrhető vagy tilalmas a rasszista múltú politikusok támogatása. Két hete Tamás Gáspár Miklós ennek a kérdésnek hosszas cikket szentelt a www.merce.hu-n.
Továbbá internetes portálok nyilvánosságra hozták több újságíró náci múltját, akik közül az egyik egy katolikus szellemiségű hírportál főszerkesztője lett, a másik pedig egy ortodox zsidó hírportál állandó külső szerzője.

Az egyik – a keresztény hírportál főszerkesztője – az eset kirobbanása után lemondott a pozíciójáról, míg a másik – a zsidó honlapon publikáló újságíró – nem mondott le, ám egy megbánó és bocsánatkérő cikket jelentetett meg, hogy akkor még fiatal és meggondolatlan volt. 

A fiatalember „megtérése” ellenére a kommentelők nagy része azt kérte számon az újságírótól, hogy miért csak a botrány kirobbanása után jött a megtérése, és miért nem az elmúlt néhány esztendőben tette meg ezt a nagyon fontos lépést, amikor már javában írt cikkeket a zsidó olvasóközönség számára. Tegyük hozzá, tényleg nagyon fiatal volt még, kamaszgyerek náci szimpátiái idején, de azt megelőzően, hogy másokon kéri számon nem eléggé Izrael-párti véleményüket, másokat kever az antiszemitizmus gyanújába, mégis illet volna ezt tisztáznia. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

>AZ ELSŐ MEGKÍSÉRTÉS< Várkonyi János írása -- "MEMENTO" sorozat, hogy el ne vesszen...

Ezt a rövid visszaemékezést Várkonyi (Weisz) János (1935-2019) írta le.
Mindenkinek.

AZ ELSŐ MEGKÍSÉRTÉS
(azaz, hogyan lehet útlevél nélkül hazajönni 1948 decemberében Magyarhonba.)

Néhány szó az előzményekről.
Köztudott, hogy 1945. január 18-án a Szovjetunió Vörös Hadserege felszabadította a budapesti gettót. (Persze az ehhez kapcsolódó részleteket ma itthon sokan másképpen magyarázzák.)
Ekkor már szinte biztos voltam abban, hogy édesapám a háború, helyesebben a fasizmus áldozata lett. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Nagypapámról – egy családi legenda összeomlik és egy másik épül fel

Egyik legősibb zsidó hagyomány a nevek körforgása. Az elhunyt családtagok nevét adják az újszülötteknek, hogy a „egy név se vesszen el”.
Az én „Zoltán” nevemet anyai nagypapámtól, Biener Zoltántól „örököltem” meg.

Kát lánya volt neki: egy az első házasságából, akit sose láttam, és az én édesanyám, Vera.
Biener Zoltán és Biener Vera közös sorsa szomorú volt.
Aszimmetrikus.
Nagypapám tudta, hogy az ő felesége, Biener Margit, állapotos, ám a gyermekét sohasem foghatta kézbe. Nagypapámat – sáncásás közben – valahol Budapest mellett meggyilkolták a nácik.
Édesanyámnak pedig csak néhány fénykép maradt meg az édesapjáról, és a legenda a haláláról.

Erről az élményről hosszan írtam az egyik legelső blogbejegyzésemben
Ott ezt írtam:
„Majd a nagypapám jelentkezett azon “önkéntesek közé”, akik 1944 dermesztő telén – az esetleges élet reményében – elindultak a gettóból, hogy árkot ássanak a szovjet T-34-esek és T-43-asok feltartoztatására.
Sohasem tért vissza.
Nem tudjuk mi lett vele.
Senki sem tudja.
Nagymamám 5 hónapos terhes.
A gettóban.
Ennyi…” Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Emberként viselkedni: Schmidt Mária és a zsidó viselkedés

A lentebb olvasható cikk a on-line változata a MagyarNarancs.hu-n jelent meg június 17-én. (ott is lehet likeolni :))
„Kisfiam, azt mondtam, viselkedjél!”
Az emberek viselkednek, ez hozzátartozik a társadalmi együttélés alapszabályaihoz. Persze, mindenki másként viselkedik, ahogy Terentius szállóigéje tartja: „Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi”.
Majdnem bármi belefér. De azért a viselkedés kultúrája mégiscsak bizonyos közösségen alapul, közös illemtudásunk szerint nem kéne, hogy beleférjen megmondani, ki viselkedik és ki nem „zsidóként”, hogyan kell „zsidóként viselkedni”. Hogy lehet-e a mumus, Soros György zsidó a nagyot nyilatkozó Schmidt Mária kritériumai szerint vagy nem. Szóval emberként, rendes emberként kéne viselkedni.
Időnként sikerül engem is meglepni, pedig néha azt hiszem, hogy már nem lehet. Most éppen Schmidt Mária mondott egy olyat, hogy talán nem csak én, de utólag még ő maga is meglepődött rajta. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Nesze neked zéró tolerancia!

Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer

Ezt mondja Polonius a Hamletben, sajnos ezt a mondatot manapság is egyre többször lehet mondani. Most én is beszállok a sorba. Megint és ismét egy országos médium kapcsán vagyok kénytelen.
És a „rendszer”-t most másképpen értelmezem. Előre felépített és engedélyezett kommunikációról van szó.

Az elmúlt hónapokban két cikket is írtam ebben a témában.
Egyszer Szakály Sándor „őszinte” elszólása kapcsán,
Másodszor pedig Szabó György őszinte és félelmes kirohanása kapcsán.

Megint a Hír Tv…
Most éppen egy újságíró és két közgazdász elmélkedett a világról és mi sem természetesebb, hogy megint szóba kerültek a zsidók és velük együtt azok a megátalkodott antiszemiták.
És persze az is természetes (?), hogy manapság már az a szöveg megy, hogy aki antiszemita, az csakis „baloldali” lehet, mert ők utálják Izraelt.(Vagy Soros)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

"Azok a boldog szép napok, ég veled!"

Nagy Feró híres sora jutott eszembe, mikor egy hete azt olvastam, hogy a Tett és Védelem Alapítvány egy önszerveződő biztonsági szolgálatot hozna létre a bulinegyedben. Ennek még akár lehetne is örülni, ám nekem valahogy mégsem sikerül.
Vártam egy hetet, hogy kiderüljön miről is szól ez a hangzatos bejelentés.
Ám se kép, se hang, csak maradt a köd és a füst.

Amiképpen a pont egy hónapja (2019. május 6.) történt az eset, hogy egy kedves barátom (remélem, hogy ezt azért még ő is bevállalja), Szabó György írt arról, hogy részeg, feltehetőleg angol turisták inzultálják a zsinagógába menet vagy jövet. Mint megemlítette, elég sűrűn mondták neki, hogy: „shot jewish”, „kill jewish”, „heil hitler”.

(Kerestem, de ebben az eltelt hónapban más atrocitásról nem találtam forrást, így maradt ez az egyetlen árva FB bejegyzés, amire ráépülve most újra akar alakulni a Júdea Népe Front.) Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Most már tényleg meztelen a király?

Memento…
Ezen a képen a „numerus clausus” (zárt szám) elnevezésű törvény szövege Horthy Miklós kormányzó és Teleki Pál miniszterelnök aláírásával látható. (MTI Fotó: Soós Lajos)

A lentebb olvasható cikk a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/4. számában jelent meg, 2019. január 25-én és az on line verzió január 31-én.

Közismert Andersen meséje a szabókról, akik a nagy semmivel öltöztették fel a királyt, és a körülötte állók nem merték neki megmondani, hogy bizony meztelen. Ez a mese most éppen Szakály Sándor történész gondolatai és a körülöttük lévő súlyos csend kapcsán jutott eszembe.

Megjelent egy interjú Szakály Sándorral, a Veritas Intézet főigazgatójával, aki a Nagy Imre-szobor elvitele kapcsán feltett kérdésnél talált alkalmat, hogy megint a zsidókérdéssel foglalkozzon. Egy kattintás ide a folytatáshoz….