Amikor egy kollégám tanácsot kért tőlem, és elmesélte az alábbi történetet, akkor nem tudtam, hogy éppen mosolyogjak vagy sírjak.

Mondhatnám azt is, hol volt, hol nem volt…
A történet bő egy évtizede kezdődött el, amikoris egy vallásos zsidó fiú beleszerelmesedett egy nem zsidó lányba.
A lány betért a zsidó vallásba és mindketten komolyan gondolták mind a kapcsolatot, mind a zsidóságot.
Éveken keresztül szombatot tartottak, kóser ételt fogyasztottak, a lány mikvébe járt, és mindent megtettek, amit egy vallásos zsidó pár megtesz.
Ám egy idő után a kapcsolat megromlott. Szétköltöztek majd polgári bíróság előtt el is váltak. A válás sok-sok vitával tarkított tárgyalások sorozata volt, ami alatt az egykor szerelmes pár majdhogynem meggyűlölte egymást.

Eközben a lány újra szerelembe esett egy vallásos keresztény fiúval. Teljesen felhagyott a zsidó vallás gyakorlásával, és néhány hónappal később – eredeti hite szerint – egy katolikus templomban feleségül ment ehhez a másik férfihez.

Szinte ezzel egyidőben a fiú is talált magának egy partnert. Ismét egy nem zsidó lányt. Annak rendje és módja szerint össze is költöztek. A vallásos zsidó fiú házában „természetesen” kóser konyha van és – mivel együtt élnek – szombatot is tartanak. Ez a lány is elkezdett tanulni a zsidóságról és elkezdett közösségekbe járni.
És nem oly rég kiderült, hogy a lány teherbe esett és egy génvizsgálat után megállapították, hogy fiúk fog születni.

A csalódás, a válás körüli viták, ám leginkább az új szerelem miatt a zsidó fiú meg akart szüntetni minden olyan kapcsot, ami még az első feleségével összekötötte, és szeretne neki zsidó válólevelet, azaz get-et adni.
Ám az első leányzó határozottan kijelentette, hogy szó sem lehet róla. Ő nem megy vallási bíróság (bét din) elé, mert már egyáltalán nem érdekli a zsidóság.
Ennyi az európai történet. Van benne egy vallásos fiú. Egy betért majd kitért lány. Egy nemzsidó, ám terhes élettárs.

A kollégám négy kérdést tett fel nekem:
– Lehet-e adni az első feleségnek válólevelet az ő akarata ellenére?
– Lehet-e annullálni az első feleség betérését? (Hiszen ezzel minden kérdés megoldódna.)
– Be lehet-e téríteni az állapotos leányzót? (És mi lesz a csecsemő státusza?)
– Ha nem sikerül időben a betérés a lánynak, akkor körül lehet-e metélni az újszülöttet „lesém gérut”, úgy, hogy maga a körülmetélés legyen a csecsemő betérése?

A probléma tényleg összetett, ám a válasz kevésbé, mert ezek a kérdések nem újkeletűek. Sőt!

Nézzük meg az alapelveket:
1)
A Tóra nem tiltja a poligámiát (gondoljunk csak Jákob 2+2 feleségére!)
Azaz ilyen minősített esetben – amikor a feleség felvállaltan elhagyja a vallását és megtagadja a válást – akkor a férj – akár válás nélkül is – vehetne magának egy új feleséget.

Természetesen ez a kérdés azért nem fekete-fehér, hiszen rábénú Gerson szigorított a tórai törvényeken és az európai zsidók számára megtiltotta a többnejűséget.
Ám mindezek mellett a Sulhán Áruhban, (Even HáEzer 1/10) a kelet európai törvénymagyarázó a „Remá” az utolsó mondatában kiemeli, hogy ahol nincs szokásban ez a tilalom, vagy olyan helyzet van, ott nem kell feleslegesen szigorítani.
Csak a források miatt is meg kell említeni, hogy több fontos döntvényhozó (Divré Hájim EHE 5 és Igrot Mose EHE 1/2 és 4/4) is hasonlóképpen döntött.
Illetve a „Terumát hádesen” 237. fej, a „Dárké Mose” Tur EHE 1/11, és ráv Saul Jiszraeli 3/147 is közvetve vagy közvetlenül – bizonyos helyzetekben – a poligámia megengedése mellett foglalt állást.
2)
Ám mindezen poligamista engedmények mellett létezik egy ennél jóval elegánsabb megoldás: Írni kell a hölgy számára egy válólevelet!
Fontos megjegyezni, hogy ez a válólevél valójában az ő érdekét szolgálja, hiszen ezáltal mentesül a házasságtörés tórai vétke alól.
A get megírása után valaki átveszi ezt a feleség nevében (get ál jedé áher), majd értesítjük a hölgyet, hogy az ő „szabadságát jelentő” válólevelet átadtuk egy küldöttnek (seliáh holihá) letétbe, aki csak arra vár, hogy ő szóljon neki és átadhassa a kezébe válólevelet. Ezt a megoldást támogatja a fentebbi „Igrot Mose” is!

Ennek a módszernek az alapja, hogyha a feleség nem is akarja (átvenni a getet), akkor is jogosultak vagyunk számára (akár tudta nélkül is) érdemet szerezni, annál is inkább, mert ezzel a get-írással nem nem csak a feleségnek szerzünk érdemet, hogy mentesítjük a feleség státusz elvárásaitól, hanem azoknak a férfiaknak is, akikkel ez a hölgy a jelenben vagy a későbbiekben nemi kapcsolatba kerül. Miért?
Mivel ezek a férfiak is – akár tudtuk nélkül – tórai (halálos bűnt) követnek el.
3)
Érdekesség, hogy a Tóra és a Talmud alapján egyszerűen a kezébe is adhatnánk a válólevelet, akár az utcán is, vagy bedobhatnánk az udvarába, postaládájába, kocsijába, stb., de ez a kézbesítési technika – különböző okok miatt – manapság ellenjavalt. Az erőszakos kézbesítés helyett inkább maradjunk meg annál, hogy ha akar, akkor ő jöjjön el érte, vagy keresse a küldöttet.

4)
Tudjuk, hogy a legegyszerűbb megoldás a betérés érvénytelenítése lenne, mondván, hogy az egykori betért ismét bálványimádó lett.
Ám ez lehetetlen!
A betérés nem vonható vissza, csak abban az esetben, ha egyértelműen kiderül, hogy a jelölt a betérés pillanatában hazudott.
Természetesen a két legnagyobb törvényhozó, Rámbám (HIB 13/17) és Joszef Káró  (JD 268/2 és 12) is hasonlóan írt erről.

És itt kell megjegyezni, hogy napjainkban már egyre több törvényhozó dönt úgy, hogy utólagosan nem lehet (nem akarja) kétségbe vonni valakinek a bét din előtt kimondott szavait, és azt állítani valakiről, hogy ott és akkor a micvákat nem teljes szívvel vette magára.

Elérkeztünk a 3. kérdéshez.
A terhesen való betérésre a válaszom egyértelmű igen!
Az így születendő gyermek státuszáról kétféle vélemény van, az egyik szerint mivel zsidó anya szülte, ezért zsidó lesz, a másik szerint, mivel az élete kezdetén az anyukája nem zsidó volt, ezért a gyerek is betért lesz, mert embrionális állapotban tért be az anyukával együtt.

Természetesen sokan felszisszennek, és megkérdezik: miért nem 1 évvel korábban jött az anyuka, és miért kell kapkodva ilyet csinálni?
A rengeteg miért csak a múltra vonatkozik és most a jelenben kell dönteni, és a pozitív döntés indoklásakor van kire támaszkodnunk, hiszen maga a Sulhán Áruh is egyértelműen és megengedően fogalmaz a terhes nők betérésével kapcsolatban (JD 268/8). „Ha egy állapotos nem zsidó nő betér, akkor a gyermeket már nem kell mikvébe vinni.”
Sőt, ha az anyukának ez volt az első szülése, és nem volt korábban vetélése, akkor ki is kell váltani a csecsemőt a kohanitától (pidjon háben), azaz minden tekintetben született zsidónak számít a gyermek.

Egy picit szeretnék még beszélni a vegyesházasság (zsidó férj és nem zsidó nő) és a gyermek zsidóságának a kérdéséről!

A kérdés – magától értetődően – csak akkor merül fel, ha a férjnek igénye van arra, hogy a gyermeke zsidó legyen és a nő/anyuka is partner ebben.

A körülmetélés:
Ennek a beavatkozásnak a neve: „Milá lesém gérut”
A körülmetélés micvájának legismertebb szakirodalma Josef David Weisberg „Ocár hábrit” című 4 kötetes műve így írja (Hilhot milát gérim, 11.fej. 1/11):
„Ha a zsidó férj körül akarja metélni a nem zsidó feleségétől született kisfiát, azért, hogy így a gyereket betérítse a zsidó vallásba, vannak véleményezők, akik azt mondják, hogy ezt a gyermeket nem lehet felvenni Ábrahám szövetségébe.
Egyik indokuk, hogy mivel az édesapa egy nem zsidó nővel él együtt, így kvázi önmagáról hirdeti ki, hogy megszegte a Tórát, így hitehagyottnak számít.
Innen már „csak” egy logikai lépés, hogy egy hitehagyott embert biztos nem is érdeklik a micvák, ezért a gyermek zsidó neveltetése sincs biztosítva.”

És milyen érdekes!
Ez az elutasító mondat adja meg a támogatást a cikkünkben tárgyalt család számára, mondván, hogy ha a fentivel szemben a gyermek zsidó neveltetése biztosítva van, akkor másképpen kell viszonyulni az édesapa kéréséhez.

Tudjuk, hogy a hozzánk fordult családban a társ be szeretne térni és magára akarja venni a micvák szent jármát (ez a betérés feltétele)!
Kóser háztartást, stb. vezetnek.
És ha erről a vallási bíróság is megbizonyosodik, akkor – még abban az esetben is, ha a nő nem tudott betérni a szülés előtt – a bét din (ez esetben 3 hithű zsidó) jelenlétében a kisgyermek – betérés céljából is – körülmetélhető!
Hasonló indoklással, már feljebb találkoztunk, miszerint valakinek lehet érdemet szerezni akár a tudta nélkül is (vezáhin ló, selo befánáv).
Így láthatjuk, hogy ha a feleség a betérés folyamatában van és a betérés előtt szülné meg a gyermeket, akkor is több mint ajánlott, sőt már micva is az újszülött fiúgyermeket körülmetélni.

Természetesen mindannyian sejtjük, hogy ezt a betérést (és még oly’ sokat) nem a totális megtérés élménye, hanem a házasság és a gyermek születése motiválta (gijur lesém isut), ám a mi nemzedékünkben már az ortodox közösségek is egyre inkább könnyítenek az ilyen esetekben, a „sut Ahiezer” 3/26 alapján.
Sőt, Izrael állam korábbi szfárádi főrabbija Ben-Cion Meir Hai Uziel bátorította a vegyesházasságban élő családokat, hogy a fiúgyermekeiket csecsemő korban metéljék körül és így térítsék be (pszáké Uziél 61. kérdés).
Ám ilyen esetekben is az ajánlott út az, hogy ha lehetséges (és természetesen, ha a hölgy már kellően felkészült) még a szülés előtt térítse be őt a vallási bíróság, és akkor a brit mila már kevésbé problematikus. (Természetesen vannak rabbik, akik ez esetben is szigorítanak, és a körülmetélést lesém gérut végzik el.)

Összefoglalva: a nagyon bonyolult történetben a megoldás nem is annyira bonyolult, és a vallásjogi döntvények is affelé hajlanak, amire a józan eszünk és a segíteni kész szívünk is elindulna.
Én személy szerint nagyon hiszem, hogy a befogadás spirituális ereje jóval erősebb a törvény szigoránál.
Ahogy a Talmud (Sábát 31a) idézi egy betért ember szavaiat:
ענוותנותו של הלל קרבנו תחת כנפי השכינה
Hillél szerénysége behozott bennünket a Jóteremtő védő szárnyai alá.

Megosztás