Betérés – válás – terhesség – betérés – körülmetélés — Amikor egy jogesetben találkoznak korunk legaktuálisabb vallásjogi kérdései

Amikor egy kollégám tanácsot kért tőlem, és elmesélte az alábbi történetet, akkor nem tudtam, hogy éppen mosolyogjak vagy sírjak.

Mondhatnám azt is, hol volt, hol nem volt…
A történet bő egy évtizede kezdődött el, amikoris egy vallásos zsidó fiú beleszerelmesedett egy nem zsidó lányba.
A lány betért a zsidó vallásba és mindketten komolyan gondolták mind a kapcsolatot, mind a zsidóságot.
Éveken keresztül szombatot tartottak, kóser ételt fogyasztottak, a lány mikvébe járt, és mindent megtettek, amit egy vallásos zsidó pár megtesz.
Ám egy idő után a kapcsolat megromlott. Szétköltöztek majd polgári bíróság előtt el is váltak. A válás sok-sok vitával tarkított tárgyalások sorozata volt, ami alatt az egykor szerelmes pár majdhogynem meggyűlölte egymást.

Eközben a lány újra szerelembe esett egy vallásos keresztény fiúval. Teljesen felhagyott a zsidó vallás gyakorlásával, és néhány hónappal később – eredeti hite szerint – egy katolikus templomban feleségül ment ehhez a másik férfihez.

Szinte ezzel egyidőben a fiú is talált magának egy partnert. Ismét egy nem zsidó lányt. Annak rendje és módja szerint össze is költöztek. A vallásos zsidó fiú házában “természetesen” kóser konyha van és – mivel együtt élnek – szombatot is tartanak. Ez a lány is elkezdett tanulni a zsidóságról és elkezdett közösségekbe járni.
És nem oly rég kiderült, hogy a lány teherbe esett és egy génvizsgálat után megállapították, hogy fiúk fog születni.

A csalódás, a válás körüli viták, ám leginkább az új szerelem miatt a zsidó fiú meg akart szüntetni minden olyan kapcsot, ami még az első feleségével összekötötte, és szeretne neki zsidó válólevelet, azaz get-et adni.
Ám az első leányzó határozottan kijelentette, hogy szó sem lehet róla. Ő nem megy vallási bíróság (bét din) elé, mert már egyáltalán nem érdekli a zsidóság.
Ennyi az európai történet. Van benne egy vallásos fiú. Egy betért majd kitért lány. Egy nemzsidó, ám terhes élettárs.

A kollégám négy kérdést tett fel nekem:
– Lehet-e adni az első feleségnek válólevelet az ő akarata ellenére?
– Lehet-e annullálni az első feleség betérését? (Hiszen ezzel minden kérdés megoldódna.)
– Be lehet-e téríteni az állapotos leányzót? (És mi lesz a csecsemő státusza?)
– Ha nem sikerül időben a betérés a lánynak, akkor körül lehet-e metélni az újszülöttet “lesém gérut”, úgy, hogy maga a körülmetélés legyen a csecsemő betérése?

A probléma tényleg összetett, ám a válasz kevésbé, mert ezek a kérdések nem újkeletűek. Sőt!

Nézzük meg az alapelveket:
1)
A Tóra nem tiltja a poligámiát (gondoljunk csak Jákob 2+2 feleségére!)
Azaz ilyen minősített esetben – amikor a feleség felvállaltan elhagyja a vallását és megtagadja a válást – akkor a férj – akár válás nélkül is – vehetne magának egy új feleséget.

Természetesen ez a kérdés azért nem fekete-fehér, hiszen rábénú Gerson szigorított a tórai törvényeken és az európai zsidók számára megtiltotta a többnejűséget.
Ám mindezek mellett a Sulhán Áruhban, (Even HáEzer 1/10) a kelet európai törvénymagyarázó a “Remá” az utolsó mondatában kiemeli, hogy ahol nincs szokásban ez a tilalom, vagy olyan helyzet van, ott nem kell feleslegesen szigorítani.
Csak a források miatt is meg kell említeni, hogy több fontos döntvényhozó (Divré Hájim EHE 5 és Igrot Mose EHE 1/2 és 4/4) is hasonlóképpen döntött.
Illetve a “Terumát hádesen” 237. fej, a “Dárké Mose” Tur EHE 1/11, és ráv Saul Jiszraeli 3/147 is közvetve vagy közvetlenül – bizonyos helyzetekben – a poligámia megengedése mellett foglalt állást.
2)
Ám mindezen poligamista engedmények mellett létezik egy ennél jóval elegánsabb megoldás: Írni kell a hölgy számára egy válólevelet!
Fontos megjegyezni, hogy ez a válólevél valójában az ő érdekét szolgálja, hiszen ezáltal mentesül a házasságtörés tórai vétke alól.
A get megírása után valaki átveszi ezt a feleség nevében (get ál jedé áher), majd értesítjük a hölgyet, hogy az ő “szabadságát jelentő” válólevelet átadtuk egy küldöttnek (seliáh holihá) letétbe, aki csak arra vár, hogy ő szóljon neki és átadhassa a kezébe válólevelet. Ezt a megoldást támogatja a fentebbi “Igrot Mose” is!

Ennek a módszernek az alapja, hogyha a feleség nem is akarja (átvenni a getet), akkor is jogosultak vagyunk számára (akár tudta nélkül is) érdemet szerezni, annál is inkább, mert ezzel a get-írással nem nem csak a feleségnek szerzünk érdemet, hogy mentesítjük a feleség státusz elvárásaitól, hanem azoknak a férfiaknak is, akikkel ez a hölgy a jelenben vagy a későbbiekben nemi kapcsolatba kerül. Miért?
Mivel ezek a férfiak is – akár tudtuk nélkül – tórai (halálos bűnt) követnek el.
3)
Érdekesség, hogy a Tóra és a Talmud alapján egyszerűen a kezébe is adhatnánk a válólevelet, akár az utcán is, vagy bedobhatnánk az udvarába, postaládájába, kocsijába, stb., de ez a kézbesítési technika – különböző okok miatt – manapság ellenjavalt. Az erőszakos kézbesítés helyett inkább maradjunk meg annál, hogy ha akar, akkor ő jöjjön el érte, vagy keresse a küldöttet.

4)
Tudjuk, hogy a legegyszerűbb megoldás a betérés érvénytelenítése lenne, mondván, hogy az egykori betért ismét bálványimádó lett.
Ám ez lehetetlen!
A betérés nem vonható vissza, csak abban az esetben, ha egyértelműen kiderül, hogy a jelölt a betérés pillanatában hazudott.
Természetesen a két legnagyobb törvényhozó, Rámbám (HIB 13/17) és Joszef Káró  (JD 268/2 és 12) is hasonlóan írt erről.

És itt kell megjegyezni, hogy napjainkban már egyre több törvényhozó dönt úgy, hogy utólagosan nem lehet (nem akarja) kétségbe vonni valakinek a bét din előtt kimondott szavait, és azt állítani valakiről, hogy ott és akkor a micvákat nem teljes szívvel vette magára.

Elérkeztünk a 3. kérdéshez.
A terhesen való betérésre a válaszom egyértelmű igen!
Az így születendő gyermek státuszáról kétféle vélemény van, az egyik szerint mivel zsidó anya szülte, ezért zsidó lesz, a másik szerint, mivel az élete kezdetén az anyukája nem zsidó volt, ezért a gyerek is betért lesz, mert embrionális állapotban tért be az anyukával együtt.

Természetesen sokan felszisszennek, és megkérdezik: miért nem 1 évvel korábban jött az anyuka, és miért kell kapkodva ilyet csinálni?
A rengeteg miért csak a múltra vonatkozik és most a jelenben kell dönteni, és a pozitív döntés indoklásakor van kire támaszkodnunk, hiszen maga a Sulhán Áruh is egyértelműen és megengedően fogalmaz a terhes nők betérésével kapcsolatban (JD 268/8). “Ha egy állapotos nem zsidó nő betér, akkor a gyermeket már nem kell mikvébe vinni.”
Sőt, ha az anyukának ez volt az első szülése, és nem volt korábban vetélése, akkor ki is kell váltani a csecsemőt a kohanitától (pidjon háben), azaz minden tekintetben született zsidónak számít a gyermek.

Egy picit szeretnék még beszélni a vegyesházasság (zsidó férj és nem zsidó nő) és a gyermek zsidóságának a kérdéséről!

A kérdés – magától értetődően – csak akkor merül fel, ha a férjnek igénye van arra, hogy a gyermeke zsidó legyen és a nő/anyuka is partner ebben.

A körülmetélés:
Ennek a beavatkozásnak a neve: “Milá lesém gérut”
A körülmetélés micvájának legismertebb szakirodalma Josef David Weisberg “Ocár hábrit” című 4 kötetes műve így írja (Hilhot milát gérim, 11.fej. 1/11):
“Ha a zsidó férj körül akarja metélni a nem zsidó feleségétől született kisfiát, azért, hogy így a gyereket betérítse a zsidó vallásba, vannak véleményezők, akik azt mondják, hogy ezt a gyermeket nem lehet felvenni Ábrahám szövetségébe.
Egyik indokuk, hogy mivel az édesapa egy nem zsidó nővel él együtt, így kvázi önmagáról hirdeti ki, hogy megszegte a Tórát, így hitehagyottnak számít.
Innen már “csak” egy logikai lépés, hogy egy hitehagyott embert biztos nem is érdeklik a micvák, ezért a gyermek zsidó neveltetése sincs biztosítva.”

És milyen érdekes!
Ez az elutasító mondat adja meg a támogatást a cikkünkben tárgyalt család számára, mondván, hogy ha a fentivel szemben a gyermek zsidó neveltetése biztosítva van, akkor másképpen kell viszonyulni az édesapa kéréséhez.

Tudjuk, hogy a hozzánk fordult családban a társ be szeretne térni és magára akarja venni a micvák szent jármát (ez a betérés feltétele)!
Kóser háztartást, stb. vezetnek.
És ha erről a vallási bíróság is megbizonyosodik, akkor – még abban az esetben is, ha a nő nem tudott betérni a szülés előtt – a bét din (ez esetben 3 hithű zsidó) jelenlétében a kisgyermek – betérés céljából is – körülmetélhető!
Hasonló indoklással, már feljebb találkoztunk, miszerint valakinek lehet érdemet szerezni akár a tudta nélkül is (vezáhin ló, selo befánáv).
Így láthatjuk, hogy ha a feleség a betérés folyamatában van és a betérés előtt szülné meg a gyermeket, akkor is több mint ajánlott, sőt már micva is az újszülött fiúgyermeket körülmetélni.

Természetesen mindannyian sejtjük, hogy ezt a betérést (és még oly’ sokat) nem a totális megtérés élménye, hanem a házasság és a gyermek születése motiválta (gijur lesém isut), ám a mi nemzedékünkben már az ortodox közösségek is egyre inkább könnyítenek az ilyen esetekben, a “sut Ahiezer” 3/26 alapján.
Sőt, Izrael állam korábbi szfárádi főrabbija Ben-Cion Meir Hai Uziel bátorította a vegyesházasságban élő családokat, hogy a fiúgyermekeiket csecsemő korban metéljék körül és így térítsék be (pszáké Uziél 61. kérdés).
Ám ilyen esetekben is az ajánlott út az, hogy ha lehetséges (és természetesen, ha a hölgy már kellően felkészült) még a szülés előtt térítse be őt a vallási bíróság, és akkor a brit mila már kevésbé problematikus. (Természetesen vannak rabbik, akik ez esetben is szigorítanak, és a körülmetélést lesém gérut végzik el.)

Összefoglalva: a nagyon bonyolult történetben a megoldás nem is annyira bonyolult, és a vallásjogi döntvények is affelé hajlanak, amire a józan eszünk és a segíteni kész szívünk is elindulna.
Én személy szerint nagyon hiszem, hogy a befogadás spirituális ereje jóval erősebb a törvény szigoránál.
Ahogy a Talmud (Sábát 31a) idézi egy betért ember szavaiat:
ענוותנותו של הלל קרבנו תחת כנפי השכינה
Hillél szerénysége behozott bennünket a Jóteremtő védő szárnyai alá.

Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük