A nem vallásos világ számára a kipa (közkeletű nevén: sábeszdekli, jiddisül: jármilke), vagy fejfedő állandó hordása az egyik legkevésbé érthető parancsolat.
Jó, jó, szép hagyomány…
No, de ez egy micva, azaz isteni utasítás lenne, vagy csak egy sivatagi nép megmaradt szokása?
Ennek a kétkedésnek a legkézzelfoghatóbb oka, hogy a Tórában egy szó sincs a kipáról, vagy bármi fejfedőről.
A Talmud a Sábát 156b oldalon elmesél egy történetet, ahol káldeus csillagjósok azt mondják a még gyermek Náhmán bár Jichákról édesanyjának, hogy fiából tolvaj lesz.
Az anyuka megijedt és attól a pillanattól nem engedte, hogy a kis Nachman egy pillanatra felfedje a fejét. Ezt mondta a fiának: „Fedd be a fejed, és akkor az ég félelme lesz rajtad, és imádkozz az isteni irgalmasságért!”
A projekt működött mert a kisgyermekből nagy rabbi lett!
Ettől függetlenül a múltban – valószínűsíthetően – a többi népektől való szándékos önkéntes megkülönböztetés jele volt az állandó utcai és otthoni fejfedő viselete. Ez a szokás egy tórai parancsolatra utal, ami így hangzik: „a népek szokásai szerint ne járjatok!” (M III. 18:3) – azaz ne vegyétek át a nem zsidó népek szokásait!
Ám a vallásjog ennél tovább megy, és előírja hogy szándékosan meg kell változtatni a szokásokat, ha azok hasonlatosak a többi népéhez (pl: egyedi ruha (strájmli), különleges hajviselet (pajesz), szakállviselet (tilos vágni), stb.).
Ám a sor „furcsa fintora”, hogy napjainkban már a katolikus főpapok illetve sok vallásos muzulmán is a kipához nagyon hasonlító fejfedőt hord.
Ám a kérdés ettől függetlenül még aktuális: miért hord egy zsidó ember kipát?
Ha elkezdünk utánaolvasni, nagyon meg fogunk lepődni, hiszen nagy tudású közép és újkori rabbik különböző indokokat publikálnak eme hagyomány forrásaként, és egymással nem egyszer vitába is szállnak.
Egyik részük azt mondta, hogy természetesen kell hordani (Vilnai gáon – Béur „HAGRA” – OH. 8:6) – egy másik (Máhársál — döntvénygyűjtemény – 72. válasz) azt írja, hogy nem találja az előírás kötelező voltát. Annál is inkább, mert akkoriban már a tiltott bálványimádás (katolikus mise) szerves részévé vált a kipa szerű fejfedő.

Nem feladatunk állást foglalni, ám ami tény, hogy a 18. századi haszidizmus kialakulásával vált a fejfedő a mindennapi zsidó ruházkodás elvárt részévé, sőt díszévé. A kis kipából vagyont érő szőrmesüvegek vagy divatos kalapok lettek. Majd idővel, – bő 2 évszázad alatt – teljesen elterjedt és evidenciává vált a fej befedése.
Érdekesség, hogy a reformzsidóság egyik legerősebb szimbólumává vált ezen férfi „ruhák” (pl. kipa, tálit, tefilin) nők általi viselése.
A hagyomány szerint a fej befedésénak az okai a következők lehetnek:
– Istenfélelem:
azaz különlegesen kell arra figyelni, hogy áldásmondás közben, vallási szertartások alatt (esküvő, temetés, stb) illetve szent helyekre való belépéskor (zsinagóga, siratófal, temető, stb) fejfedőt kell hordani!
– A Szentélyben szolgáló főpap ruhája:
A főpap (kohén gádol) számára előírja a Tóra, hogy süveget viseljen, ám a többi kohanitának is kellett fejfedőt hordania.
– A szemérmetesség bemutatása:
A mindent betöltő (nevezzük: égi) felügyelet elismerése. (lásd fentebbi történet)
– Az egyik legjellemzőbb kifejezetten zsidó ruhadarab:
Akár világi, akár vallásos zsidó ember számára evidencia a kipa viselése. A 16. században keletkezett Sulhán Áruh azt írja, hogy az ember ne menjen 4 lépésnél többet fejfedő nélkül.
A héber nyelv szeret játszani a betűkkel. a KIPA szó (כיפה) betűit picit megforgatva (כפ-יה) azaz Káf-Jáh, amit azt jelenti: „Isten keze”, így a szó értelme kibővül.
Összefoglalva, a „zsidó” fejfedő, egyfajta szellemi, spirituális védelmet is jelent, hiszen azt szimbolizálja, hogy valaki hisz a zsidó hagyományban, azaz kötődik a világ Teremtőjéhez.
A Talmud elmeséli, hogy a csodás egyiptomi megváltás (azaz az isteni tíz csapás, majd kivonulás, majd a Sás tengernél való teljes megszabadulás) csakis azért történhetett meg, mert Isten „látta”, hogy a zsidó nép, még az elnyomatásban is ragaszkodott három hagyományához: a neveikhez, a beszélt nyelvükhöz és a ruházatukhoz.
Szóval, szeressük a zsidó ruháinkat!
(A „miért” sorozat következő részeiben (remélem) még fogok írni a szakállról, az imasálról, az imaszíjról és a komplett haszid viseletről is)
És ami talán a legfontosabb, ragaszkodjunk a zsidó szavainkhoz és a zsidó neveinkhez.
A hagyomány szerint ez már elégséges a megváltáshoz!
Itt olvashatja a “miért?” sorozat többi részét.
Maurycy Gottlieb festménye a 19. század 2. feléből:

És egy kép az amerikai zsidó közösség egyik legbefolyásosabb rabbinőjéról, Denise Eger-ről. (Minden szimbólum látható: kipa, tálit, Tóra)

Megosztás