A zene és a vallások – “Isten tudja…” – a 24.hu honlap kérdése a lelkészekhez XLVI.

Nem mindenféle zene szállhat szabadon…
A zene mindenkié, de vajon egy vallásgyakorló ember bármilyen zenét meghallgathat, vagy épp kedvére zenélhet? Van esetleg valamiféle szabály a zenélésre, a zenehallgatásra a különböző vallásokban? Kíváncsiak voltunk, ezért hát
ezt kérdeztük:
Miként viszonyul az ön vallás a zenéhez?
Jelen van-e benne, ha igen milyen formában, és mi az oka ha nincs?

—– Válaszom itt olvasható:
A zsidó vallásban a zene nagyon fontos, már a kezdetektől fogva szerepel.
Mózes 1. könyvében (4:21) már szó van Jubálról, aki hangszert készített és játszott is hangszeren. Ő lett az ősatyja azoknak, akik hárfán és fuvolán játszanak.
A zsidó hagyományában Mózes nemcsak mint törvényalkotó próféta, hanem mint énekmester is megjelenik; nővérét, Mirjamot mint zsoltárköltőt, himnuszköltőt említi a Tóra.
Kezdjük az egyik legismertebb zsidó „hangszerrel”, a sófárral. Ez a legrégibb hangszerek egyike, mely eredetileg a kos szarvából készült. Maga a sófár szó is a vadkos héber nevére mutat (sefer).
A zsidó ember, ha meghallja sófárt, akkor először Ros Hásáná, a zsidó újév ugrik be neki, amikoris százszor meg kell fújni azt. Ám a sófár használata jóval szélesebb keretet tölt ki. Maga a szó, a Bibliában több mint hetvenszer fordul elő. Sőt, a Szináj-hegyi kinyilatkoztatást így írja le a Tóra: „Hangok és villámok voltak, sűrű felhő a hegyen és folyton erősödő sófár-hangok.” (2M 19:16.)

Térjünk rá az énekszóra!
Mivel mással is kezdhetnénk, mint az Énekek énekével, mely bölcseink szerint az Örökkévaló és a zsidó nép „szerelmi” és örök kapcsolatát jeleníti meg. A zsinagógáinkban szinte minden imának van dallama, így énekelve hangzik el ez „házán”, azaz dallamlátnok segítségével.
Sőt, amikor Tórát vagy Talmudot tanulunk, azt is egy jellegzetes, kántáló dallam kíséri.
Még a szombati étkezések közepette is liturgikus és örömteli dallamok csendülnek fel, amelyek a szombat szentségét emelik.
Nagyon szép és különleges dallamvilága van a Szombatfogadásainknak.
Csak a terjedelem szab gátat annak, hogy leírjam: a zsidóság, a dallamok és énekek tárháza, melyek által mindig ki tudott lépni az élet nehézségeiből, és tudott a felsőbb valósághoz kapcsolódni.
Ennek archetípusa a haszid zenéből kialakult közös templomi éneklés, amikoris egyes dallam segítségével hozzák közelebb a híveket az Örökkévalóhoz.
A legismertebb közülük a „hippirabbi”, Shlomo Carlabach, de említhetném kiváló kollégámat és barátomat, Fináli Gábor rabbit, aki Beyn Hayamim zenekarával pont azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a modern zene segítségével ismertesse meg az embereket a Tórával és a zsidó hagyománnyal, és így hozza be őket a zsinagógába.

A rabbi többi válasza itt ol­vasható.
A többi lelkész válasza a fen­tebbi kérdésre itt ol­vasható.

A nagy siker­re való tekin­tettel a sorozat külön – tematikus – hon­lapot kapott, ahol válas­zadóra, témára és sok min­denre lehet rákeres­ni.

Megosztás
error

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük