Gondolatok egy jogesetről… És arról, hogy mi is a modern vallásosság, mi a neológia?

Levelet kaptam…
Szívből jött… és megérintette az enyémet…
Kérdéseket tettem fel magamnak… és megválaszoltam azokat…
Évtizedeket tanultam a zsidó hagyomány… és most mégis egy új kapu nyílt meg….

Radnóti Zoltán
Budapesti Rabbinátus Testületi Elnöke
1075 Budapest Síp utca 2
413-5580

Mélyen Tisztelt Elnök Úr!

Alulírott, H……. Tamás, ez úton szeretném kinyilvánítani hitbéli áttérésem kérelmét Református hitemről a Zsidó hitre.
Magyarázatomat az alábbiakban ismertetem:

Apám, H……. (született G….) Sándor egész családja zsidó hitű volt, – elbeszélések szerint, – meglehetősen vallásosak.
Mindannyian a Kozma utcai temetőben nyugszanak, ahová  engem gyerekként, apám többször elvitt magával.
A közbejött háborús események miatt azonban ezek, és  a zsidósághoz való tartozás egyre inkább rejtőzködéssé kellett változzon. Így is, sajnos apám egyik testvére a munkaszolgálat áldozata lett.
Anyám, C…… Eszter, vallásos, református, osztrák-származású családból származott és kikötése volt a házasságkötéshez, apám reformátussá történő áttérése.

Így aztán engem reformátusnak kereszteltek, sőt, 7 évig a háborút követően a Budapesti Református Gimnáziumba jártam, annak államosításáig.
Feleségem, aki nemrég hunyt el (T….. T…… 1939 – 2017) egy meglehetősen patinás, középpolgári, nagy nyírségi zsidó család sarja.
A Holokausztot, Pestre költözésükkel tudták elkerülni, de a gettót nem. A gettó szörnyűsége alatt a feleségem testvérei közül egy meg is halt.
Érettségim (I. István gimnáziumban) után, származásom miatt nem vettek fel az egyetemre, de némi kerülővel – esti technikum, majd az esti egyetem elvégzésével – sikerült gépészmérnökként végeznem, a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki szakán. 

Házasságunk, mely 60 évig tartott, mély egybekovácsolódott egység volt, melyben a kor adottságai szerint a lehető legjobb körülményeket biztosítottuk két lányunk felneveléséhez.

Egyikül PhD, másikjuk mérnök-tanári diplomát szerzett.
Nekem, a feleségem jelentette az otthont, a biztonságot, a lelki támaszt.
Igazi TÁRSAM volt, azaz voltunk egymásnak.
Sajnos, a múlt év végétől leukémiát állapítottak meg nála, mely eleinte nem tűnt kezelhetetlennek, de a folyamat hirtelen felgyorsult és bekövetkezett a vég.

Utolsó napjaiban szerettei körében elmondta elképzeléseit a család jövőjéről, és ebben kérte a lányait, valósítsák meg akaratát – melyet teljes mértékben osztok és kívánok – hogy amikor az idő eljön, engem az általa a részemre kialakíttatott helyre, a közös sírjába helyezzenek el.

Én,  – úgy érzem – oda haza megyek, ott leszek igazán otthon.
Zs…. lányom, a feleségem temetésének ügyintézése során találkozott Elnök úrral, és ott kapta ezt a lehetőséget, hogy az én áttérésem lehetővé tenné ennek a végakaratnak a teljesítését.

Nagyon kérem segítségét, hogy ezt a – tudom, nem könnyű és nem kis ideig tartó – folyamatot támogatni szíveskedjék.
Én, ennek érdekében mindenre hajlandó vagyok, mert elviselhetetlen lenne a gondolata is számomra, ha majd nem tudnánk együtt lenni az Örökkévalóságban.

Mély tisztelettel:
Budapest, 2017. július 17.
H……… Tamás (sz: 1934….. a.n: C….. Eszter, Budapest)

A klasszikus vallásjog egyértelműen nyilatkozik a zsidó vallásba való áttérésről.
Szigorú “check list” van:
Pl: Nem lehet tudatlanul áttérni. A micvákat (szombat, kóserság, stb) szigorúan tartani kell.
Vagy a legalapvetőbb tiltások egyike: nem lehet érdekből áttérni. Ehhez kapcsolódik, nem lehet egy házasság öröme miatt áttérni. (Annál inkább közös temetkezés miatt átérni).
Stb, stb.
Éppen ezért legalább egy évet készülnek a jelöltek a nagy napra.
Eddig tart a “tankönyv”-i leírás. Majd kinyílnak az “élet könyvé”-nek lapjai.

Rabbi vagyok, ezért nem csukhatom be az ajtót és a kaput. Beengedem a színeket és az illatokat, mint Ábrahám, a szélrózsa minden irányából nyitott sátrába. Tudom, hogy amikor célba érünk, akkor látjuk meg a másik három, új célt.
Életünk meséjét mi írjuk meg séta közben, Megírjuk, hogy majd elmesélhessük.

Sokat kerestünk mi lehet a modern vallásosság (értsd, neológia) definíciója…
Ám rájöttem, ide nem paragrafusok kellenek, hanem olyan útmutatások, döntések, történetek és legendák, amely a zsidó lélekről mesélnek.

A fóliánsokért rajongok, ám nem tekinthetem őket Istennek, hogy azok alapján sújtsam egy ember életét a porba és ezáltal az őszinte érzelmei, a végtelen űr játékszerei legyenek.

Itt van egy 83 éves bácsi.
Egy férfi, akinek a lelke 6 évtized alatt összekapcsolódott a felesége lelkével.
Igen… társlelkek.
És a szívemben meg ott ég a kérdés: lehet-e egy rabbi szemében a szerelem ereje olyan erős, mint az évezredes törvény szigora?
Elégséges-e a levélben leírt indok?
Gondolkodtam, keressek-e bibliai szöveghelyet, talmudi citátumot, esetleg egy misztikus mester valamely’ tanítását, vagy bármit, hogy alátámasszam a ragaszkodó férj kérését.

Nem fogok. És el is mondom miért…
Hiszem, hogy a lélek – a mi  isteni részünk. A lélek, ami miatt a vízből álló testünk él, és a zselés agyunk gondolkodik és érez.
Az ember az isteni szikrának és a föld porának tökéletes találkozása.

Hiszem, hogy akinek a lelkében ilyen szeretet és alázat van egy másik ember irányába, annak a lelke “akkor” ott volt a Szináj hegy lábánál.
Hiszem, hogy ez a férfi hallotta, amikor a Fennvaló átadta a zsidó népnek a Tórát, ami a legszentebb módon mesél az ember és ember közötti kapcsolódásról.
Hiszem, (érzem), hogy ez a férfi 6 évtizede “megszentelte” a feleségét, ami a klasszikus talmudi kifejezés egy férfi és egy nő összekötődésére.
Hiszem, hogy ő azóta is szentnek, azaz mindenki közül a legértékesebbnek – látja a feleségét. A mai napig.
És hiszem, hogy az ő testbe szorult lelke kapcsolódik a felesége immáron Isten mellett lévő tökéletesen tiszta “zsidó” lelkével.

És lehet, hogy a bácsi nem fogja tudna a “Neilá” imarendjét, vagy a “Hosánná rábbá” vallásjogi jelentőségét, ám a zsidóság legfontosabb élménye: az alázattal teli lelki kötődés Istenhez és embertársainkhoz.

Ha ez megvan, akkor az ember szívében hirtelen evidenciává válnak az Isten által, a világnak átadott alapelvek, és a zsidóság szeretete, olyan természetes lesz, mint a lélegzetvétel.

Zsidóként a lelke majd egyesül a zsidó múltban élő milliónyi lélekkel, akik számára még a hétköznap is ünnepé vált, amikor áldhatták Istent.
Persze ez az út nagyon nehéz. A nap sem egy pillanat alatt kel fel, és az életünk sem egy pillanat alatt változik meg.
Ám én már boldog vagyok, mert ez a bácsi már megtanította nekem, hogy az egyik legfontosabb célunk, hogy átadhassuk. —- Önmagunkat. A betéréssel isteni erőt kér, és azt, hogy ez az erő emeljen bennünket magasabbra és magasabbra…
Biztos, hogy más rabbi másképpen döntene, ám ki vagyok én, hogy a léleknek útját álljam?

A bácsi 83 esztendősen azt hitte, hogy megérkezett, hogy véget ért a vándorlása…
Pedig csak most kezdődik el…