Az rendben, hogy átállítottuk az óráinkat, de az idő attól még ugyanúgy halad.
De mi az az idő?
Miért van?
Az ember hozta létre magának?
Lineáris, vagy ciklikus, esetleg mindkettő?
Mire jó?
Mivel magyarázzák, milyennek látják a különböző nézettel bíró vallások az időt?
Honnan van a mi saját időnézetünk?
Ismét túl vagyunk egy újabb óraátállításon, hogy megpróbáljuk valahogy szolgálatunkba fogni az időt, spóroljunk egy kicsit, igazodjunk…
Az órát az idő mérésére hozta létre az ember, de mi a helyzet az idővel?
Azt ki hozta létre?
Mi az idő valójában?
Van eleje és vége, vagy örök és végtelen, esetleg körbe-körbe forog, akár az óra?
Kíváncsiak voltunk, hogy milyen tanításokkal bírnak a különböző vallások az idővel kapcsolatban, így hát meg is kérdeztük a téma legautentikusabb tudorait, magukat a vallások tanítóit.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Véleménye szerint, melyik a legfontosabb idővel kapcsolatos tanítás az ön vallásában?
Válaszom itt olvasható:
Az idő a zsidó hagyomány egyik legfontosabb összetevője. Nem véletlen, hogy a hellenista hódítók, amikor meg akarták törni a zsidó nép hagyományát és vallási életét, akkor az újhónap ünnepélyes kihirdetését és megünneplését tiltották be először, hiszen ha nincsenek újhónapok, akkor nem lesznek kihirdethető ünnepek sem.
A Tóra külön kiemeli, hogy az egyiptomi szabadulás hónapja (niszán) legyen minden hónapok elsője, mivel a szabadság hangsúlyos megünneplése azt jelenti, hogy maga az ünneplés a zsidó közösség szerves része lesz.
Ha előre lapozunk a Szentírásban, megláthatjuk, hogy maga a Teremtés könyve is ezzel indokolta a nap és a hold megteremtését:
És mondta Isten: Legyenek világítók az ég boltozatán, hogy elválasszák a nappalt az éjjeltől és legyenek jelekül ünnepek, napok és évek számára.
Igen, az idő isteni adománya és emberi felismerése arra sarkal bennünket, hogy legyen igényünk ünnepelni!
És ha az időről és az ünnepről beszélünk, akkor tegyük fel a triviális kérdést: mi is az, hogy ünnep? Az időt Isten azért teremtette, hogy ne történjen minden egyszerre!
A zsidó hagyomány szerint az ünnep nem más, mint visszatérő köszönet. Nem össze-vissza kell köszönni, hanem kijelölt időpontokban és emlékekhez kapcsolva. Ekkor „díszbe öltöztetjük a szívünket” és persze a testünket is. Hálát adunk Istennek, hogy lelket adott nekünk, hogy megérhessük ezt a napot.
Az időhöz kötött ünnepek megtanítanak minket megköszönni, hogy ez a „hála-élmény” lelkünk szerves részévé váljon.
A zsidó filozófia sokat beszél arról, hogy az ember fizikai része alapvetően önző, mert (túl)élni akar, ám a lelki, az isteni része meg adni és köszönni szeretne. Legyen ez a domináns!
Az időhöz kötött ünnepek rászoktatnak minket arra, hogy újabb és újabb spirituális élményeket gyűjtsünk. Hogy kíváncsian éljünk, az életet minden pillanatban megköszönve.
Az időhöz kötött ünnepek rászoktatnak minket arra, hogy pusztán a múlt sérelmeiből vagy jövő ismeretlen reményeiből élni azt jelenti, hogy nem merek a jelenben élni és a jelent megünnepelni, pedig a jelen élménye, a nap megünneplése sok mindenre gyógyír lehet. A zsidó nép ezért kapta az ünnepeket, a szombatot. Hogy felfedezzük magunkat.
Az időhöz kötött ünnepek rászoktatnak minket arra, hogy az emberi szabad akarat egyik legcsodásabb élménye, hogy az Isten által adott ünnepeket én meg akarjam ünnepelni.
A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.
