Egy hamisítás (és nemcsak egy blog) utóélete… (amikor a miniszter elé kerül…)

Ugye emlékszünk?
Mit is tanítanak az ötödikes gyermeknek? – Vajon volt-e Palesztina Mózes korában?
Szóval eljutott az ügy a Parlamentig…

Írásbeli-Balog_töri könyvek_07652-page-001És a válasz is megszületett, ami számunkra teljes siker…
Bár a válaszadó államtitkár “a dicsőséget” önmaguknál hagyta, de ez most nem számít…
Jövőre a gyerekek már azt olvashatják, ami a Tórában / Ószövetségben le van írva, azaz, hogy Mózes Kánaánba ment be és nem azt, hogy Palesztinába…

Apropó, most ennek a “sikernek” örülni kellene?
Vagy kezeljük az evidenciákat a helyükön, és éljünk tovább békében…

Válasz_Balog(Rétvári)_töri könyvek_07652-0001-page-001

A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI

Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.

Pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott,
S követte, melyet isten külde
Vezérül, a lángoszlopot.
Ujabb időkben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék
A népet Kánaán felé.

Előre hát mind, aki költő,
A néppel tűzön-vízen át!
Átok reá, ki elhajítja
Kezéből a nép zászlaját,
Átok reá, ki gyávaságból
Vagy lomhaságból elmarad,
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
Pihenjen ő árnyék alatt!

Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. –
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.

(Pest, 1847. január.)