A zsidóságukat elhagyó családok gyermekeinek vagy unkáinak visszatérése a zsidó hitre – (Hagyomány XXIII.)

anyakönyv2Mindennapi beszélgetésekben sokszor hangzik fel az az állítás, hogy “a zsidóságból nem lehet kitérni”, illetve, hogy “aki zsidónak születik, az is marad, akár vallja a hitet, akár nem”.

Természetesen ez nem felel meg a valóságnak, hiszen lehetséges, hogy a származása alapján valaki zsidó, ám ha hitében nem az, akkor a származás, a vérvonal, a rassz, stb, semmit sem jelent.
Kérem, ne feledjük el: a zsidóság elsősorban egy vallás, egy hit, egy filozófiai rendszer, egy 4 évezredes láncolat, egy közösségi lét és közösségi tudat, a saját szabályaival, ahová be lehet térni (erről többször is írtam a blogomban), vagy ahonnan ki is lehet térni.
És most erről szeretnék írni.

Mi is a kitérés?
A kitérés nem azt jelenti, hogy valaki hitehagyott, csalódott vagy ateista lesz, hanem, hogy valaki megtagadja a zsidó hitét és elhagyja a judaizmus alapelveit, majd (akár ünnepélyesen, templomban) kijelenti, hogy ő mostantól, keresztény, muszlim, hindu vagy bármi más. Az aposztáziának – sajnos – nagy irodalma van…
(A zsidó lexikon több oldalon keresztül (54-56) sorolja az aposztatákat)…

Ez esetben – még akkor is, ha ő zsidó származásúnak identifikálja magát – a vallásjog alapján kiírja önnönmagát a zsidó vallásból, azaz mózesi hitből és rabbinikus judaizmusból.
Erre a tettre van egy héber szó: “s’mád“.
Hogy ez milyen félelemmel járta át a zsidó lelkeket, az újév (ros hásáná) legemblematikusabb imája, az “ávinú málkénú“, külön sort “szentel”, annak, hogy az Örökkévaló óvjon meg bennünket a “smád”-tól.
אָבִינוּ מַלְכֵּנוּ כַּלֵּה דֶבֶר וְחֶרֶב וְרָעָב וּשְׁבִי וּמַשְׁחִית וְעָוֹן וּשְׁמַד מִבְּנֵי בְרִיתֶךָ
–>> Atyánk királyunk, kérünk ne legyen többet dögvész, kard, éhínség, fogság, pusztítás, vétek és kitérés fiaid közepette!” <<–

jewish_starA posztholokauszt traumával és az identitás-válsággal való több generációs belső küzdelem után illetve Izrael államának megszületésével sok minden megváltozott. Az eltelt évek, évtizedek, sőt akár évszázad után sok esetben az unoka, dédunoka ráeszmél arra, hogy az ő vallásjogi zsidósága, sokkal többet jelent számára egy puszta ténynél.
Szeretné hitében és mindennapjaiban is megélni a saját megörökölt zsidóságát, annak ellenére, hogy a nagymamája, dédnagymamája, nagy nyilvánosság előtt deklarálta, hogy ő eltávolodik a saját ősei hitétől. Azaz a célja egy volt: megszakítsa a kapcsolatát a zsidósággal.

Mit tehet ez az unoka???
Mit kell tennie annak, aki ősei “hibáját” szeretné a jelenben korrigálni és a zsidó hitet (hitét) akarja a maga őszinteségében és tisztaságában gyakorolni?
Erről szól a visszatérési szertartás. (השבה ליהדות)

Mindenekelőtt el kell mennie egy rabbihoz, és az összes létező állami és egyházi papírját megmutatni neki.
Ebből a rabbi (általában) meg tudja mondani, hogy valaki vallásjogilag, azaz anyai ágon zsidó-e.
Ha a bizonyításhoz tanúk kellenek, akkor összeül a vallási bíróság, a bét din, (ami három rabbi) és kikérdezi a tanúkat vagy dönt az írásbeli tanúvallomások alapján, hogy elfogadhatóak-e azok vagy sem.
Ha a papírok nem egyértelműek, akkor a visszatérni akaró egy hosszabb folyamat elé néz, mert egy ún. megerősítő betérést (גיור לחומרא)-t kell csinálnia.

The-BFB-of-Jewish-Tales-cuttinglettersHa a papírok alapján egyértelműen látszik, hogy a kérvényező anyai ágon zsidó származású, akkor (ismét) összeül a bét din és lefolytatják a visszatérési szertartást, aminek az a lényege, hogy a visszatérő tanúk előtt (vallási bíróság) kijelenti, hogy ő ismét a zsidó vallás kötelékébe kíván tartozni és a zsidóság parancsolatait ismét magára veszi.
Mindezek után meg kell merítkeznie a mikvébe, a rituális fürdőbe, ami a szentséget és az újjászületését (is) szimbolizálja.

Vannak olyan véleményezők, akik azt mondják, hogy a visszatérni vágyó, a szavainak komolyságát mutassa, a bét din előtt magára kell vennie egy olyan szentséget, (cselekedetet vagy micvát), ami nem evidencia. (Pl. minden pénteken ad adományt, cedákát valakinek, minden nap elolvas 5 zsoltárt, stb.)
Ám sok rabbi – jogosan – ódzkodik az ilyenfajta esküktől.

A visszatérési szertartás végén – az újjászületett zsidó – héber nevet kap, amiben már semmi utalás nincs a “vétkező” ősökre és ezzel teljessé válik az az utazása, ami onnan indult el, hogy nem volt elégséges számára az a tudat, ha ő zsidónak érzi és vallja magát, hanem kimondott szavaival és tetteivel is megerősíti a benne élő alázatot a szabályok iránt és aláveti magát a közösségem évezredes szabályainak.
Ez a zsidóság lényege.

A héberül tudóknak mellékelek egy jegyzőkönyvet, amelyben a haifai vallási bíróság (bét din) egy ilyen ügyet kivizsgál és döntést hoz.
Illetve egy dolgozatot, ami elemzi a dualizmus korának kitéréseit és azoknak okait.

Az 1929-es kiadású újvári-féle Zsidó Lexikon így ír a kitérésről (a szöveg magán hordozza a korszak fájdalmát és elvárásait)

áttérés 1

 

 

 

 

áttérés 2

kitérés