Az I. világháború zsidó hősei — történeteink és emlékeink — I. rész. (1-7)

1800462_709891442396722_1166034180_nKovács Péter barátommal ezt a cikksorozatot azért állítottuk össze, hogy méltó emlékét állítsuk a 100 esztendeje kitört az első világháborúban harcolt azon magyar – zsidó katonáknak, akik életüket kockáztatták és sokszor vérüket hullajtották hazájukért.
Ám mindezek ellenére sokukat az a gyalázat érte, hogy a Horthy korszak utolsó éveiben az a nemzet árulta el őket, amelyért hősként harcoltak.
Munkaszolgálatra hurcolták őket vagy családjukkal együtt eldeportálták őket a haláltáborokba. És akkor már hiába mutatták a vitézségi érmeiket vagy a sebesüléseiket. Kinevették őket és a múltjukat.
Ők bizonyították a bátorságukat, mi emléket állítunk nekik.

Sajnos nem tudjuk mind a 320.000 magyar zsidó katonát bemutatni, ám a leszármazottak történetei és más források segítségével így is megemlékezünk róluk.

1) Klein Fülöp (Cs. és kir. 65. gye.)
“Klein Fülöp 65-ös őrmester e hónapban érdemelte ki a hetedik vitézségi érmet az orosz harctéren. Eddigi kitüntetései: aranyérem, nagyezüst, három kisezüst és bronz.
Klein Fülöpnek rendkívüli szerepe volt az 1917. március 15-i csatában, melyben a 65. gyalogezred betört a 73 orosz gyalogezred állásaiba, azt egy kilométer szélességben elfoglalta, 26 foglyot, 2 gépfegyvert és egy aknavetőt zsákmányul. 3-400 főnyi halott veszteséget okoztak az ellenségnek, a 73. orosz gye. alezredese és öt tisztje elesett. A támadásnak, melyért az ezred hadtestparancsnoki dicséretet kapott és 147 kitüntetést szerzett: sikerében Klein Fülöp őrmestert illeti meg az oroszlánrész.”

A 65. gy.-e. hivatalos lapjában, a “Ludwig-baka” április 1-i számában az ezredparancsnok, v. Möller alezredes így ír ez emlékezetes ütközetről:
“A hatvanötösök diadala.
1917. március 15. Sötét nyirkos éjszaka borult a Ludwig-bakák és a vitéz 73-ik orosz gyalogezred egymáshoz nagyon közel fekvő árkaira. Ahová lép az ember hó, jég és víz mindenütt. Ezen a fekete, sötét éjszakán Klein Fülöp, a vadászszázad őrmestere, Schwartz Mór és Bede Béla gyalogosok támogatásával, nem törődve az ellenséges figyelő-őrökkel, dacolva minden veszéllyel, átvágja saját akadályaink sűrű hálózatát.
Diez hadnagy rohamjárőrei és gyalogsági hullámai Harmath, Kovács, Lázárovics, Kaselyák zászlósok, Klein őrmester, az elesett Szita hadapródjelölt, Reiter önk. káplár, Fischer káplár és Cwickel vezetése alatt.
Ellenállhatatlan rohammal átrohannak az orosz drótsoron, több egymás mögötti árkon és behatolnak az ellenséges főállásba. Minden úgy történt, mint egy gátrepedésnél: villámgyorsan és ellenállhatatlanul.
Legelőször Klein őrmester veti magát az elkeseredetten küzdő orosz csoportra, egyet torkon ragad és azonnal hármat foglyul ejt. Tüstént utána – amennyire azt a drótakadályok engedték – a többiek is beugranak az árokba. Kézi gránát, (a Ludwig-bakák kedvenc harci eszköze) szurony és puskatus dolgozik.
Egy kilométer szélességben elfoglaltuk az orosz állást.
Az ellenségnek több száz főnyi veszteséget okoztunk, 26 embert foglyul ejtettünk, 2 gépfegyvert és egy aknavetőt zsákmányoltunk. Mi alig szenvedtünk veszteséget. Jobb szárnyunkon hiába kísérli meg az ellenség, hogy megverjen. Rajtuk kívül nincs több élő orosz az állásban. Visszatérhetünk!”

Egy másik forrás:
“Klein őrmester méltán tarthat igényt „az ezred legbátrabb katonája” kitételre.
Hosszú, harctéren tartózkodása alatt több ízben szolgáltatott bizonyságot vakmerőségig menő bátorságáról, a legutóbbi vállalkozás alkalmával pedig szintén megfelelt a hozzáfűzött várakozásnak, mert a vállalkozás kiváló sikere nagyrészt az ő elszánt, akadályt nem ismerő, gyors munkájának köszönhető. Nincs kitüntetés, ami mellét ne díszíteni. Legutóbb a német kitüntetésre terjesztették fel, mit bizonyára szintén megkap.
A vadász századhoz tartozik s Diez hadnagynak, a vadászszázad parancsnokának büszkesége.
A B.-menti téli vállalkozás sikere is neki köszönhető. Akkor egy egész századot támadott meg néhány emberrel, szorongatott tábori őrseinket megszabadította, az oroszokat elűzte s azok közül foglyot is ejtett.
Augusztus 31-én a delejowi súlyos napon a legdühösebben lövöldözött faluba ő vezetett be egy kisebb járőrt, hogy csapatainknak muníciót hozzon. Bátorságát akkor idegen ezredek tisztjei is megcsodálták.
Nincs olyan vállalkozás, melyben Klein őrmester részt ne venne és mindegyikben önként. A Klein őrmester neve fogalom, a bátorság, vakmerőség és elszántság fogalma, nemcsak századánál és ezredénél, hanem az egész divíziónál, ahol nevét vállalkozások előkészítésénél úgyszólván számításba veszik.
Ha járőrt vezet, ő megy elől, ő nyit kaput saját akadályainkon, ő csúszik legelőször az orosz dróthoz, ő vágja át ollójával a tövises akadályt, ő kiáltja az első hurrát és ő ugrik be legelőször az ellenséges árokba.
Klein Fülöp őrmester az egész hadcsoport legszebben dekorált altisztje, aki épp úgy rászolgált a mellét díszítő aranyéremre, mint a bronz vitézségi éremre, amelyek között még három kis ezüst és egy nagy ezüst érem kapott helyet.”
Forrás: Miklós Tamás kutatása Egyenlőség XXXVI. évf. 17. sz. alapjánkatona018_2k

2) Braun Lajos (Cs. és kir. 34. gye.)
Braun Lajos alsózsolcai lakos mint szakaszvezető a 11/34. közös zászlóalj géppuskás századnál a kérdéses időben a Monté Santo és Monté San Gabriele-i harcokban részt vett.
Augusztus 26 és szeptember 2-a közötti időben a Monté San Gábrielén a legrettenetesebb és legidegölőbb ellenséges ágyú- és géppuskatűzben mint jelentőfutó, szakaszával az összeköttetést fenntartotta azáltal, hogy ő volt az egyedüli szakaszából, aki több ízben mert jelentéseket vinni.
Szeptember 4-én a zászlóaljat a Monté San Gábrieléről felváltották.
A felváltás után Braun Lajos, aki irányozó volt, észrevette, hogy a szakaszból az egyik géppuska hiányzik. A szakaszparancsnok Gosztonyi Béla tiszthelyettes felszólítására önként jelentkezett arra, hogy a gépet az állásából visszahozza. Braun Lajos abban az időben, amikor 9 napi emberfeletti harc után mindenki örült, hogy a Monté San Gábrielé poklából megmenekült, ismét felment a hegyre és visszahozta az állásából a kezelő legénység halála folytán ott maradt géppuskát.
Forrás: Hegedűs: Magyar hadviselt zsidók aranyalbuma Bp. 1940.

3) Friedmann Ferenc (Cs. és. kir. 67. gye.)
Friedmann Ferenc a 67-ik gyalogezred káplárja, a mozgósítás napján bevonult ezredéhez Eperjesre, Dankl hadseregébe.
Október végéig részt vett minden ütközetben.
1914. szeptember 25-én Ivangorodnál hatvanad magával elfogott egy orosz zászlóaljat, ezért szakaszvezetővé léptették elő és “első osztályú vitézségi érem”-mel való kitüntetésre terjesztették fel többi bajtársával együtt.
Október elején megsebesült a lábán, de tovább harcolt.
Október 20-án éjjel egy srapnel a bal kezét roncsolta szét.
Forrás: Miklós Tamás kutatása: Egyenlőség XXXIV. évf. 3.sz. (1915. jan. 17.) 5.o.

4) Groszmann Aladár (Cs. és kir. 32. táb. tüe.)
Az ellenséges frontvonal pontos helyét és távolságát a terepadottságok miatt nem lehetett pontosan meghatározni.
Groszmann tartalékos tüzér 1916. szeptember 10-én éjjel önként vállalkozott a feladat megoldására.
Előrekúszott az ellenséges drótakadályig, ott tüzet gyújtott az irány kijelölés és a távolság meghatározása érdekében. Az őt észrevevő járőr heves tűzében sértetlenül visszatért a saját állásba.
Sikeres vállalkozását a nagyezüst vitézségi éremmel jutalmazták.
Forrás: Képes hadiújság 1916i_vilaghaboru_loveszarok_1428440_5803

5) Loboncz Mózes (Cs. és kir. 64. gye.)
Június 21-én Dél-Tirolban, Asiago körül a 64. gyalogezred III. zászlóaljának végrehajtott támadása alatt Loboncz Mózes tiszthelyettes legendás elszántsággal harcolt.
Szakaszparancsnokként mit sem törődve a körülötte pusztító golyózáporral, áttört az olaszok drótakadályain, majd elszánt iramban, mintegy 250 méternyire haladt túl az elfoglalt árkokon.
Ezzel századának győztes előrejutását nagyban megkönnyítette.
Később, amikor egy félszázad élére állították, azt is kimagasló személyes vitézségével ragadta előre.
Hősi harca alatt azonban halálos lövést kapott és sikerei színhelyén halt hősi halált. Kimagasló vitézségének híre szárnyra kelt.
Nevét csodálattal emlegették zászlóaljának katonái. Elismerésként hősiességét “az arany vitézségi érem” odaítélésével örökítették meg elöljárói.
Forrás: Magyar vitézi tettek gyűjteménye II. Bp. 1942.

6) Mojzes István (Cs. és kir. 23. gye.)
A 23. közös gyalogezred őrvezetője Mojzes István 1915. július 6-án – Rzepinow-Nowytól nyugatra – egy erdőben – járőrparancsnokként kikutatta az ellenséges állást és az ellenséges orosz csapatok erejét. Az erős tüzelés ellenére az elhelyezkedésükről jól használható jelentést hozott, amivel sokban segítette a csapata sikerét.
Forrás: A cs. és kir. 23. gyalogezred Hadi Albuma Bp. 1916.

7) Nagy Mózes (Cs. és. kir. 2. hue.)
1914. szeptember 2-án, a 2. huszárezred őrmestereként vonult ki a frontra. Svirc-nél, az orosz támadás elöl kitérő ezred rendezett visszavonulását fedező utóvédhez volt beosztva.
A közeledő orosz lovasságot az orosz tüzérség is támogatta. Egy becsapódó gránát nagy zűrzavart és sok sebesülést okozott. A pánikot Nagy őrmester erélyes fellépésével megakadályozta és rendezte a sorokat.
Lováról leszállva gyalogosan olyan eréllyel vették fel a harcot, hogy az üldözőket megállította, sőt visszahúzódásukat érte el. Az utóvéddel rendezetten megkezdték a visszavonulást, ám ekkor tudta meg, hogy parancsnoka sebesülten lemaradt.
Visszafordult, a parancsnokát megtalálta, akit végül veszélyes helyzetből mentett meg.
Forrás: Gombos Z.: Vitézek a világháborúban Győr 1930.

A sorozatunk többi részét itt találja meg.
Amennyiben felmenői között található első világháborús hős, akinek szeretne ilyen módon is emléket állítani, akkor kérjük, hogy a 1vh(kukac)zsinagoga.net címre küldjék el a történeteket és a képeket.
(Az ebben a cikkben található képek illusztrációk)
Köszönjük! Radnóti Zoltán és Kovács Péter1467223_617691901625384_1865955825_n

  • HakapesziMaki00

    Nagyon szép a bevezető! Szép összállítás.