2014 októberében abban a szerencsében volt részem, hogy Heisler András MAZSIHISZ elnök társaságában eljuthattam néhány erdélyi magyar-zsidó közösséghez.
Erről szeretnék veletek pár emléket megosztani.
A Tóra első könyve, a Brésit bővelkedik kalandokban.
Ezernyi kérdés és tízszer annyi válasz fogalmazódik meg az ember fejében, amikor Ádámról, Noéról, Ábrahámról, Sáráról, Jákobról vagy Józsefről olvasunk.
Isten egyik legdrámaibb kérését azonban az első zsidó: Ábrahám kapja meg:
1) És mondta az Örökkévaló Ávrámnak: Menj el a te országodból, a te szülőföldedről és a te atyádnak házából azon országba, melyet én neked mutatok.
2) És nagy néppé teszlek téged, megáldalak s naggyá teszem nevedet, hogy áldássá légy.

A legelső állomás Nagyvárad volt.
Ez a város a 19. század végi Magyarország egyik legnépesebb zsidó hitközségnek számított, mintegy 30 ezer fõt számlálva. A városnak 29 zsinagógája volt hajdanán, most alig 700 tagja van a hitközségnek és egy működő zsinagógája. A körös parton álló „Cion zsinagóga” ma már csak műemlék.
Jelenleg egy amerikai rabbi szolgál ott, aki a közösséggel jiddisül vagy angolul beszél. Nagyváradon kóser konyha és mikve is található, és egy csodálatosan felújított zsinagóga. — A képen látszódik a régi esküvői sátor (hüpe) négy talpazata is.
Eljött a találkozóra a szatmárnémeti zsidó közösség elnöke, Décsei Nicole.
Fontos tudni, hogy Szerdócz Ervin újpesti rabbi rendszeresen jár Szatmárba, hogy abban a csodás városban alkalmanként legyen autentikus istentisztelet.
(Ezt olyan furcsa leírni arról a városról (Szatmárról), ahol anno a város 25%-a (13.000 fő) zsidó volt, és ahol híres Teitlebaum család csodarabbikat adott a világnak, ahol régi központban az üzletek 60-70 százaléka zsidó tulajdonban volt, innen származik a zsidó-korzó elnevezés.)Utazásunk második állomása Kolozsvár volt.
A zsinagóga csodálatos volt, bár csak éjjel értünk oda, de akkor is megpróbáltam csinálni néhány fényképet a kolozsvári zsinagógáról. A vészkorszak előtt Kolozsvár lakosságának 15 %-a volt zsidó… majd 90%-kat meggyilkolták… Voltunk a hitközségen, ahol egyrészt találkoztunk a közösség néhány tagjával másrészt szomorúan rácsodálkoztunk, milyen „retro” / szegényes bútorok között dolgoztak az emberek…
És végül egy csoportkép a kolozsvári elnökkel, Schwartz Róbert-tel.majd megkóstoltunk egy híres román sört, az Ursus-t is…
Kolozsvár központtal működik a majd’ 70.000 tagot számláló Erdélyi Unitárius Egyház, aminek vezetője: Bálint-Benczédi Ferenc püspök.
Volt szerencsénk vele is találkozni. Nagyon kedves és bölcs ember.Majd továbbutaztunk Marosvásárhelyre.  Az 1900-ban átadott zsinagóga csodálatos volt.Heisler András tfilint rakott és elmondott egy imát.
Igen, amikor elmész egy zsinagógába imádkozz…
Én hiszem, hogy akkor meghallod a múlt minden hangját egy pillanatra.
כיוון שבית הכנסת הוא מקום קדוש, שבו מתגלה האמונה בה’, כל היושב בבית הכנסת בכובד ראש, מקיים מצווה, ועל אחת כמה וכמה כשהוא מתפלל ולומד בבית הכנסת שיש בידו מצווה
(שו”ע קנא, א, עפ”י מגילה כח, ב)
A Sulhán Áruh (151/1) a Talmud, Megila 28b alapján így írja:
„mivel a zsinagóga egy megszentelt hely, ahol feltűnik a Teremtőbe vetett hitünk, ezért mindenki aki tisztelettel belép egy zsinagógába és leül ott, már egy micvát teljesít, annál inkább, aki imádkozik vagy tanul a zsinagógában., hiszen nem csak jelenlétével, hanem a tetteivel is kimutatja hitét a Teremtőben.”
Nagyon fontos beszélgetés volt a helyi közösség néhány tagjával.
Sajnos – mint itt is látszik – az átlagéletkor az erdélyi zsidóság egyik legnagyobb ellensége… (Jobb szélen a gyergyószentmiklósi közösség elnöke látható.)
Ez a gyász-tábla is mutatja, milyen szociálisan érzékeny közösség volt a marosvásárhelyi zsidó hitközség.Marosvásárhelyről továbbutaztunk Gyulafehérvárra, ahol legalább kívülről meg tudtuk nézni a zsinagógát. Itt minden reggel van minjen!
Ja, és még az utcai perecárus is tud héberül!!! 🙂Ám a gyulafehérvári utunk egyik legfontosabb találkozója Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel volt.
Fantasztikus tudású és művelt embert ismertünk meg benne, aki mind a történelemben, mind a héber nyelvben, és a humán tudomány majd’ minden területén otthonosan mozgott.
Jakubinyi érsek méltó szellemi örököse a Jad Vasem díjjal kitüntetett elődjének – zsidókért szavát nyilvánosan felemelő – Márton Áron érseknek.Gyulafehérvárról, Arad felé elindulva – betértünk Dévára, ahol a MAZSIHISZ adományát adtuk át Dévai Szt. Ferenc Alapítvány vezetőjének: Böjte Csabának (vagyis a helyettesének). – Erről sajnos nincs fényképem, ám aki esetleg nem ismerné a Alapítvány csodálatos tevékenységét:
egy wikipédiás cikk — és—-  az Alapítvány honlapja
Déván is megkerestük a zsinagógát. Ám éjszaka lévén nem tudtam jó minőségben lefényképezni, ezért csak egy lementett fotón tudom megmutatni, hogy hogyan is építettek hozzá egy éttermet a kívülről már felújított szent épülethez.
Az egykor mintegy 900 fős közösségből (lakosság 10%-a) ma már alig 30-an maradtak.Ám mindenképpen szerettünk volna bemenni, az épületbe, ezért legalább az étterem részébe bementünk és rendeltünk valami innivalót.
Meglepetésünkre egy izraeli cég italát hozták ki.
Örömmel mondtunk rá áldást… – a zsinagóga egykori Tóraszekrényének helyén….
A körutazásunk Aradon ért véget.
A neológ zsinagóga 1828-1834 (!!!) között épült, és a bejárata – furcsa módon – egy épület udvarából nyílik.
Az építkezés elején a zsidó éjjel odavitt köveit és felépített falait a város vezetése nappal mindig lebontotta. Végül „cselhez” folyamodtak a hitközség vezetői: az épülő zsinagógát felajánlották a császárnak, aki azt nagy kegyesen elfogadta. Attól a pillanattól kezdve – a város buzgó őrei – már nem bontották le a frissen rakott falakat.
A közösség első rabbija, a sokak szerint botrányos, mások szerint reformer Chorin Áron volt. Voltunk a lakásában! 🙂
Szóval az udvarból nyíló neológ zsinagóga csodálatos volt…

Ezen a képen látszik, hogy a bal oldali nő karzat (jobb oldalon nincs is olyan, mert az a lépcsőházi front) ablaki egy sima utcai házfronti ablakok…
Le is fényképeztük milyen az az oldal kívülről…
Szerintem Chorin Áron rabbira utal általam észrevett négy apró érdekesség.
Az első, hogy a frigyszekrény fölött odarakták a szabadkőművesség egyik ismert szimbólumát (sugárzó háromszögben található szem).
A második, hogy bár a frigyszekrény fölé egy ismert és híres szentírási idézetet raktak fel, ám egy fontos szót megváltoztattak benne.A harmadik: hogy a zsinagógák klasszikus szentírási „ars poetica”-ja helyett két egyszerű mondatot írt fel a rabbi:
– újév előestéjén nyílt meg ez a kapu
– jöjjenek ide imádkozni
Negyedszer: erre az „imarend-táblára” biztos nem tévedésből írták rá, hogy ISTENI – TISZTELET, a „sima” „Istentisztelet” szó helyett..
(ha valakinek van ötlete, kérem írja le!!!)
Heisler András – a kb. 30 centis kulccsal – kinyitotta a zsinagóga kapuját, itt is tfilint rakott és itt is mondott egy imát… (természetesen)Utána átsétáltunk az aradi ortodox zsinagógához…
Mármint ami megmaradt belőle…
A csodálatos kapu és a szerintem egyszerűségében ámulatba ejtő kis kerítés előtte… És a fák mögött látható a különleges finomsággal elkészített timpanon és az oszlopfők…
Erdély…
Csodálatos épületek, érzékeny emberek, simogató közös múltunk…
Eggyé váltam velük…
A komplett képgyűjtemény a Facebookon is megtalálható (off line verzióban is).
Érdemes elolvasni a hozzászólásokat illetve esetlegesen tovább osztani..
Az erdélyi zsidóság történetét el lehet olvasni rengeteg forrásból (egy – kettő – három).
A lélekszámról néhány érdekesség:
1880-ban 29,993 (az összlakosság 1,5%-a),
1900-ban 53,065 (2,2%),
1910-ben 64,674 (2,4%),
de 1920-ban (román statisztika szerint) visszaesik 62,174-re.
Észak-Er­délyben 1930-ban 151 000 zsidó élt,
127 377 személyt deportáltak, és ebből 1946 májusáig 19 764-en tértek vissza.
A dévai kép kivételével a minden fotót én készítettem és próbáltam tükrözni általuk a lelki állapotomat…
Ők is bennünk vannak…
A sétáinkban, az imáinkban…

Megosztás