Úristen! Zarándokok! – a Hir24 honlap kérdése a lelkészekhez XI.

Ezen a héten egy hatalmas feltűnést keltő, feketeruhás zarándoknőről szóló hír kapcsán kérdeztük meg a világvallások képviselői, ezúttal a zarándoklatról és az emberek zarándoklathoz fűződő viszonyáról?
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Ön szerint miért kelt akkora izgalmat és zaklatottságot az emberek körében, ha valaki csöndben zarándokol?

A válaszom itt olvasható:

A zsidó hagyomány pontosan ismeri azt az emberi igényt, hogy valaki aszketizmussal közeledjen Istenhez.
Ezek a nők vagy férfiak azt remélik, hogy amennyiben a testi örömöktől tartózkodnak, akkor elérhetnek egy magasabb szintű szentséget. Éppen ezért a Tóra megengedi, hogy ezt a lelki igényt kielégítse.
article-0-2004453900000578-580_306x423Ám aki ilyenfajta szentséget akar magára vállalni, annak a Tóra előírja, hogy korlátok közé kell azt helyeznie, hogy a feltűnő és – nem egyszer – teátrális túlzásokkal Istenhez közeledni kívánó ember, ne legyen gúny tárgya.
Ez a fogadalomtevő (héberül: názir) – többek között – nem ihat szőlőből készült italt, nem közeledhet nőhöz, nem mehet halott közelébe. (Ezek a törvények nagyban hasonlítanak a Szentélyben szolgáló papok törvényeihez.)
Ám maga a Tóra sem nézte jó szemmel ezt a spontán igényt az önmegtartóztatásra.
A rabbik (vagy átvitt értelemben a Tóra) szerint a fogadalomtevők ezzel a döntésükkel semmibe veszik Isten teremtő ereje által teremtett ízeket és örömöket.
Éppen ezért maga a Tóra rendeli el, hogy a fogadalom letelte után, vágja le a haját, és a fentebbi okok miatt mutasson be egy vétekáldozatot (sic!).

Mint látjuk a zsidóság, azaz a Tóra parancsolatai egy olyan utat tanítanak az emberiségnek, amelyik nyugodt lélekkel véghezvihető és embertársaink szemében nem kelt megütközést.
A Tóra tiltja az érzéki kicsapongásokat, ám szinte tiltja az önsanyargató életmódot is. (Beleértve a cölibátust is). A Tóra megtanít ünnepelni és imádkozni is, de mindezt úgy, hogy Isten és ember szemében is szeretetreméltó legyen, hiszen a zsidó filozófia (és a Tóra) tanítása szerint mind Isten, mind az embert szeretni kell (sic!).
Persze mindig voltak és lesznek olyan emberek, akik nem elégednek meg azzal a szentséggel, amit a Tóra, a próféták vagy a Talmud előír.
Számukra írta elő a Tóra a fentebbi „fogadalomtevés” parancsolatát, mélységével és korlátaival együtt.feketeruhas-no-usa-3

A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.