Talán a legfájdalmasabb és egyben leggyönyörűbb könyvbejegyzés, amit életemben láttam…

CAM00335~2Ma, – 2014. március 13-án délután – a Zsidó Levéltár kicsiny irodájában Darvas rabbi adta a kezembe ezt a könyvet.
Tóra, magyar fordításának, közkeletű nevén, Hertz-Bibliának első kiadása, amit a holokauszt előtt élő tudós és Istenfélő neológ rabbik fordítottak le magyarra és írtak hozzá tanulmányokat, ezzel érthetővé téve a Tóra, – azaz Mózes öt könyve – üzenetét azok számára is, akik a héber nyelvet nem ismerték…

Ez az ötödik kötet.
A Tan ismétlése. A történet Mózes halálával végződik.
A könyv végére lapozva egy megdöbbentő beírást találtunk, ami könnyeket csalt a szemünkbe:

És ott álltunk megdöbbenve, két kezünkben a zsidó történelemmel…CAM00334~2Aki nehezen olvasná, azok számára leírom:
“A legértékesebb, legdrágább és legkedvesebb könyvem, melytől oly fájó szivvel veszek búcsut.
         Budapesten 1944 év október havában a Szálasi rezsim első napjaiban”

Ennyi a beírás a könyv utolsó lapján. Nem több… Pontosan ennyi…
És mégis benne van az élet, a zsidóság, a sors, a sorstalanság és maga az Istenfélelem.

Ez az öt sor megmutatja azt a végtelen és természetes vallásosságot és jámborságot, amit érzett egy egyszerű zsidó ember, aki még – valószínűleg – héberül sem tudott olvasni…
Ez az öt sor megmutatja, hogy milyen őszinte szeretettel lehet szeretni a Tórát, a Tóránkat és a saját zsidóságunkat…

Nem is tudjuk, hogy férfi-e vagy nő, és azt sem, hogy mennyi idős lehetett, csak azt, hogy milyen végtelen fájdalom volt számára elengedni a zsidó nép szent könyvét, a Tórát.

Emlékéből fakadjon áldás…

(Itt látható a Zsidó Levéltár FB lapján lévő rövid bejegyzés erről a könyvről)