Mementó egy fájdalmas évfordulóról.

Ez a történet, röviden bemutatja a huszadik századi zsidó sors minden fájdalmát.
Emlékezzünk azokra a zsidó menekülőkre, akik 1939-től 1942. február 24-ig több, mint 12.000-en voltak.
Menekültek gyalogosan, lovon és az utolsó kilométereket hajón – leginkább a török felségvizeken keresztül – Európából, az Ígéret Földje irányába.
Féltek, menekültek, reménykedtek.
Elindultak.
Sokszor bérelt roncs-hajókon.
Struma_(ship)Az egyik ilyen hajót Strumának hívták.
(A fénykép az egyetlen megmaradt emlék erről a hajóról, amit 1942-ben Isztambulban fényképeztek.)
Felségjele panamai volt, kapitánya bolgár, utasai román zsidók, akikért horribilis összeget fizetett ki a Bétár és az Irgun nevű cionista szervezet a román hatalomnak, hogy elengedje őket.
769 utas, közöttük 111 gyermek remélte a szentföldi életet.
A hajó időközben elromlott. Sehová sem mehetett.
A minden országból kitaszított hajó ott rekedt Isztambulban. Hazátlanul, reménykedve.
70 nap múltán kivontatták a Fekete tengerre.
Már senkinek sem kellettek.
Reménykedtek.
OLYMPUS DIGITAL CAMERA1942. február 24-én ott torpedózta meg egy orosz tengeralattjáró.
768 utas halt meg.
1 ember élte túl.

Ennek 72 esztendeje…
Emlékük legyen áldott!
!זכרונם לברכה
(Egyéb részletek itt)
Struma-letter

Megosztás
error

4 thoughts on “Mementó egy fájdalmas évfordulóról.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük