Egy zsidó sors a 16. századból – aki messiásnak hitte magát. (Életmesék XVIII.)

480 esztendeje, a zsidó időszámítás szerint 5293. tévét 5.-én, (1532. december 13-án) máglyán égettek meg egy 32 éves fiatalembert.
A vértanú Diego Pires néven született Portugáliában. Ám ezt a nevet szinte senki sem ismeri, hiszen a felvett nevén: Solomon Molcho néven lett korának híressége. A névválasztás már maga is tükrözi a küldetéstudatot, hiszen a választott nevének jelentése: “Salamon király“.
Ki volt ő?
Honnét jött?
Mit szimbolizál a mellékelt képen látható furcsa aláírása?
És miért kellett máglyán végeznie?Molcho, Solomon signature 0001

Solomon Molcho egy portugál maranno családban született.
Nézzük meg néhány mondatban, milyen háttért is jelentett valakinek a maranno lét, azaz honnan indult el Diego Pires!

A szó – ami szó szerint disznót jelent, ebben a korban egy teljesen más értelemmel is bírt, azokat a családokat nevezték így, akik rejtett zsidóként éltek, azaz látszatból katolikus voltak, ám titokban tartották a zsidó szokásokat.
Ezeknél a családoknál a gyerekek az asztal alatt hébert tanultak, a zsidó vallási ünnepeket a pincékben ülték meg, és két néven éltek. Egyiket használták a világi életben a másikat a zsidó szertartások alkalmával.

A “látszatkereszténység” “intézménye” az 1391-es sevillai zsidóellenes felkelés óta ismert, amikor is a spanyol zsidóság 70 közösségében élők mintegy egyharmadát meggyilkolták, egy másik harmada meg ezzel a bizonyos “kényszer-átkereszteléssel” tudta csak túlélni a pogromokat.
Ezen évek alatt – az ilyen módon kitértek száma, mintegy 200.000 fő volt.Maimon-Marrans(Mose Maimon festménye: Titkos maranno széder)

Ám ezek a “kényszer kitértek” ezzel sem menekültek meg. A meghurcoltatásaikról mesél, hogy 1449-ben, kihirdették a “Sentencia Estatuto”-t, – a nácikat 500 évvel megelőző – első vértisztasági törvényt, amely megakadályozta az “újkeresztényeknek” a városi hivatalokba és az egyházi tisztségekhez való jutását, és megtiltotta számukra, hogy a világi bíróságokon esetlegesen keresztényekkel szemben tanúskodhassanak. (Érdekesség, hogy ezt a törvényt a tiltakozások miatt gyakorlatban soha nem alkalmazták.)

Az inkvizíció nem kegyelmezett. 1485-től 1500-ig az inkvizíciós bíróságon tárgyalt esetek 99%-a a marranokat érintette.
Csak Valencia városában 1494 és 1530 között a vádlottak 91,6%-a volt “kriptozsidó”. 1997 embert ítéltek el és közülük 909-et (45,5 százalék) ítéltek halálra.
754 embert ki is végeztek.
Ez azt jelentette, hogy 35 éven keresztül havi 1-2 nyilvános “zsidó-kivégzés” volt ebben a városban.

1492. áv hónap 9. Gyászos dátum a zsidó történelemben: a spanyol kiűzetés.

150.000 zsidó menekült át Spanyolországból, az alig egymillió lakosú Portugáliába, ezzel eléggé felbolygatva a kis ország demográfiáját.
Pénzt hoztak és kereskedelmet.
Ám az ifjú Manuel király is, – új felesége, Aragóniai Izabella hatására – 1496 decemberében el akarja űzi a zsidókat, “szerencsére” ez a tehetséges uralkodó még időben rájött arra, hogy a saját országát tenné tönkre, ezért inkább 1497. március 19-én egy lisszaboni táborhelyen összegyűjtötték a zsidókat, egy keresztelőkúthoz vezették őket és az ott összegyűlteket erőszakkal megkeresztelték, majd megtiltották számukra, hogy 1503-ig elhagyják a királyság területét. (sic!)

1506De ezzel koránt sincs vége a fájdalmaknak. Szomorú példa, hogy Lisszabonban 1506-ban, 2000 embert mészároltak le – akiket azzal vádoltak meg, hogy megünneplik pészáh ünnepét. Ezután a pogrom után az uralkodó, hogy a rend helyreálljon, inkább megnyitotta a határokat.
Ezrek választották a menekülés útját.

Ide, ebbe az országba, ebbe a légkörbe született bele a “mi hősünk”. “Újkeresztény”, azaz maranno volt. Bírósági titkárként dolgozott.

Ekkor lépett be a képbe a korszak egyik legkétesebb (zsidó) figurája: David Reubeni.
Ez a csaló, azt hirdette önmagáról, hogy az ő bátyja – az elveszett zsidó törzsek királya. Felajánlotta VII. Kelemen pápának és III. János portugál királynak, hogy közösen törjék meg az arab és a török hatalmat. A két uralkodó hitt is ennek a szélhámosnak.
1525-ben Reubeni – a király hivatalos nagykövete lett – egy nem létező zsidó királyságban.

Ekkor ismerkedett meg az ifjú Diego Pires ezzel zsidó kalandorral.
Csatlakozni szeretett volna hozzá, ám Reubeni elutasította őt. Diego Pires odaadása jeléül körülmetélte magát, “Solomon” lett – de Reubeni bizalmát ezzel sem nyerte el.

Ám ekkor Solomon már a messianizmus a miszticizmus és az álomfejtés rabja volt.
Teljes mértékben visszatért a saját eltagadott zsidósághoz. A huszonéves fiatalember tehetsége és lelkesedése elbűvöl mindenkit.
rouchoKabbalát tanult Joszef ben Solomon Taitazak-kal, aki csodálja a tanulótársa tudását.
Ismeretséget kötött a korszak leghíresebb rabbijával: Joszef (ben Efraim) Karo-val, a mai napig leghíresebb törvénykódex, a Sulhan Áruh szerzőjével.
Híres fehér ruhájában bejárta Izraelt, ahol rabbiként és prédikátorként nagy hírnévre tett szert.
1529-ben prédikációi egy részét kiadta Derasot / Széfer haMefoar címen.

Ekkor már nyíltan hirdette, hogy a messiási királyság eljön 1540-ben, és sok kabbalisztikus és misztikus kísérlete után indokoltnak érezte, hogy önmagát Messiásnak, vagy legalábbis a Messiás előhírnökének kiáltsa ki.

Mikor Itáliába ment, egyrészt sikerült elnyernie VII. Kelemen pápa, és több zsidó-barát római bíboros támogatását, ám másik oldalról összetűzésbe került a zsidóság ottani nagyjaival, többek közt Jacob Mantino ben Samuel-lel, aki nem sokkal később a pápa orvosa lett.
Ez belső a vita kettészakította a velencei zsidóságot. és Reubeni tevékenysége megosztotta a város befolyásos zsidó társadalmát.
Sokan reményeiket látták bennük megvalósulni, a másik része csalónak tartotta őket. Az utóbbiak közé tartozott a fentebbi Mantino is, aki feljelentette az inkvizíciónál Solomont Molchot.
És mint láttuk, ez a feljelentés szinte a halálos ítéletet jelentette…

Ám mindez nem zavarta Solomon Molchot.
Olaszországban újra találkozott David Reubenivel, aki most már bizalmába fogadta a fiatalembert, és így közösen járták a világot. Szervezték a Messiás eljövetelét.
Egyik leghatásosabb fellépésük keretében Regensburg mentek, ahol V. Károly német-római császár tartott éppen gyűlést.

praporec1Molcho egy zászlóval vonult be az ülésre, amelyen – többek között – héberül ez állt: Makkabi (מכבי), ami egy betűszó, és a tórai mondatra utal: “Kicsoda olyan az istenségek között, mint az Örökkévaló?” (Mózes II. 5:11)

Ám a császárt nem hatotta meg a két ember elhivatottsága és az általuk lobogtatott zászló. Mindkettőjüket elfogatta, és magával vitte Olaszországba.
A lombardiai Mantuában, egy egyházi bíróság David Reubeni-t börtönre, míg Solomon Molcho-t tűz általi halálra ítélte.
A vád: apostasia a fide: azaz a keresztény hit teljes elutasítása.

Mikor Solomon már a máglyán állt, amikor a jelenlévő császár felajánlotta neki, hogy kegyelmet kap, ha visszatér a katolikus egyházhoz, ám Molcho ezt visszautasította, és kérte, hadd haljon mártírhalált. (Kiddus haSem).
Reubeni a börtönben halt meg.

rebahronA marannok sorsa évszázadokig kétséges volt. Ám a XX. század egyik legnagyobb befolyású rabbija, rav Aharon Soloveitchik híres döntvényében újból biztosította a marannok jogait.