Kizárólag ínyenceknek – egy imakönyvfordítás 1936-ból

Ma vettem egy imakönyvet, amit 1936-ban szerkesztett meg és fordított le, az akkor már 70 esztendős dr. Fényes Mór vallástanár, szakfelügyelő és segédrabbi.
Az imakönyv címe: “Ifjainkkal és öregeinkkel”.

Hmmmmm…
Imakönyv fordítás azokból az évekből, amikor a zsidóság mindjobban próbált beilleszkedni és asszimilálódni a magyar társadalomba, így menekülvén az egyre erősebb kirekesztő hangulatból…
Ez érdekes lesz… 

Kíváncsian vettem kézbe és néztem meg, hogyan is fordítja Fényes Mór – ebben a vészterhes időszakban – a reggeli áldások sok vitát kiváltó, az antiszemiiák által sokat citált, és sok rabbi által átfogalmazott kezdő hármasát, ami igen egyszerűen fogalmaz:

Áldott az Örökkévaló, aki nem tett engem más népből valóknak, (kvázi gójnak)
Áldott az Örökkévaló, aki nem tett engem asszonynak,
Áldott az Örökkévaló, aki nem tett engem szolgának.

A fordítás megdöbbentett…
(A rabbi az inkriminált hármas áldástt összevonta a bevezető áldással, ami szerint
“Áldott az Örökkévaló, aki értelmet adott a kakasnak, hogy megkülönböztesse a nappalt az éjszakától”,
majd hozzáteszi az azt követő másik hármat
Áldott az Örökkévaló, aki látóvá teszi a vakokat,
Áldott az Örökkévaló, aki felruházza a mezíteleneket
Áldott az Örökkévaló, aki megszabadítja a foglyokat
)

Fogyasszuk szeretettel!