Egy "csodálatos" és "történelmi" megtérés 59 esztendősen – (Életmesék V.)

Jom Kipur előtt elküldtem egy levelet a levelezőlistámra…
Volt benne egy dallam… Csodás dallam – csodás szavakkal… (lásd a video alatt…)
Többen is írtak nekem, hogy nem ismerték ezt a feldolgozást, mások meg ki is postolták a FB-ra
Pedig talán nem is tudjátok, hogy e dallam és szavak mögött milyen történet és történelem van…
Igen…
Ott áll egy 19-20. századi zsidó sors és egy 59 éves ember sok-sok könnye…
Nézzük meg a mesét, amit az élet írt… 
Volt egy zsidó család Bécsben. Kis cipőboltjuk volt.
Végtelen örömükre 1874 ros hásánájakor, – a zsidó újévkor – fiúk született.
Zenei tehetség volt… Még nincs 9 éves, amikor már zenét szerzett.
Szerette a dallamokat és az újdonságokat. Ám a zenéjéről írtak már nálam sokkal avatottabbak is, amiből – őszintén bevallom – én – szinte – egy szót sem értek…
Ám mint rabbi, ismerem annak a korszaknak a zsidó életet.
A kihívásokat és a sorsokat.
A mi fiatalemberünk – mint oly sokan a századforduló környékén – otthagyta a zsidóságát…
1898-ben, áttért az evangélikus hitre és 1901 októberében elvett egy katolikusból áttért zsidó család lányát. (sic!)
Továbbra is sikeres volt.
Zeneszerzőként és zenei vezetőként is.
1925-ben meghívást kapott a berlini Porosz Művészeti Akadémia zeneszerzői mesteriskolájának vezetésére.
Messze földön híres Intézet volt ez. Elismertségét mutatja, hogy többek között az Akadémia aktív tagja volt: Thomas Mann, Alban Berg, Heinrich MannKäthe Schmidt KollwitzLeos JanácekMax Liebermann, stb, stb…
Ám 1933-ban, – Hitler hatalomra jutása után – „természetesen” elbocsátják.
Ekkor már 59 esztendős.
Már nem kezdheti újból építeni a karrierjét…
Párizsba menekült…
Ott köszönti a születésnapja is…
1933 ros hásáná…
Otthontalanul, múlttalanul, és talán egy picit jövőtlenül állt ott…
A születésnapja után 10 nappal köszöntött rá az engesztelés napja…
Jom kipur
Az előestéjén – Kol Nidre ima előtt – meggyújtja az ünnepi gyertyát és ezt mondja:
„Einer musste es machen.
Einer hat es sein müssen.
Da war ich…”
„Valakinek meg kellett tennie… 
egynek ott kellett állnia… 
én voltam az…”
— És a barátai előtt kinyilvánítja: visszatér az ősei hitére…
Igen volt Arnold Schönberg…
Aki újjászületett 59 esztendősen…
Továbbutazik Amerikába és ott megírja, és 1938-ban véglegesíti a „Kol Nidre”-t vegyeskarra, beszélőre és zenekarra (1938; op. 39).
A Kol nidré-hez írt egy verset is…
Amit ha elolvasunk, akkor látjuk
– önmagáról írja
– rólunk írja
– és arról a szembenézésről, ami jom kipur legjellemzőbb tulajdonsága…
– A keresésről, az imáról és a megtalálásról
A zenéhez tökéletes tömörséggel írta meg a teremtés, a megtérés, és a jom kipur misztikus kapcsolatát:
„A Kabbala legendája hirdeti,
hogy kezdetben mondta az Isten:
Legyen világosság!
Égi tűz jött le…
Majd Isten a fényt kicsi szikrákba zárta…
ma szikra milliárdok vannak elrejtve a világba…
nem mindenki láthatja…
Aki önimádó és gőgös
nem lehet a szikra birtokosa…
Csak aki szerény és alázatos
az lehet részese…
….
„Or záruá lácádik… „
A fény az igazak számára világít
A fény a megtérőknek…”
Ezt a mondatot ismétli a kántor a Kol Nidré ima előtt, amikor körbe megy a Tóratekercsekkel… A Tórával, amit a babilóniai száműzetésbe menő zsidók elneveztek Orájtá-nak, A Fény-nek…
Mert bárhol is járjanak számunkra a Tóra a Fény, ami irányt mutat…
Kol Nidrékor mindenki megérinti, megcsókolja a Fényt…
„Or záruá lácádik…” – énekli a kántor.
„A fény, az isteni elrejtett szikra  mindig ott van az igaz emberek számára.”
A kabbala mesél ezekről a szikrákról, amik szét vannak szórva a világban és azokra várnak, akik méltóak rá.
Azokra várnak, hogy ők összeszedjék őket, és lehozzák a világnak.
A fényt.
„Or záruá lácádik… „
A fény az igazak számára világít
A fény a megtérőknek…”
És 1933 őszén Schönberg – 59 esztendősen – megtalált egy szikrát, amivel meggyújtotta azt az ünnepi mécsest.
Itt az 5773. esztendő…
Talán jöjjünk rá mi is arra, hogy nincs nagyobb igazság a földön, mint maga az igazság megkeresése…
Sáná tová!

Megosztás

5 thoughts on “Egy "csodálatos" és "történelmi" megtérés 59 esztendősen – (Életmesék V.)

  1. Visszajelzés: Egy tórai történet a gyermekeknek I. – a Teremtés | Zolirabbi

Hozzászólás a(z) Josef Weiss bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük