Talmud olvasás csukott szemmel VII. – Mindenhonnan vissza lehet-e térni?

maxresdefault2Ennek a történetnek lehetne akár az is alcíme, hogy:
“A sírás fölszabadít avagy milyen hosszú az út egy prostituált ágyából a teljes megtérésig…”

Talmud olvasás csukott szemmel
Immáron két esztendeje tanulunk rendszeresen Talmudot a zsinagógánkban.
Olvassuk közösen a történeteket, és érezzük, hogy az üzenetek két évezred távolságából is frissen szólítanak meg bennünket.
Valóban, a bölcsek szavai élénken és frissen élnek a világmindenségben. Nekünk és értünk. Tanít a Talmud!
A beszélgetések után vettük a bátorságot és egy picit átírtuk ezeket a tanulságos részeket, szubjektíven keresve meg az üzeneteket. Szabad asszociáció…
Fogadjátok most szeretettel ezt a történetet, az Avoda Zara traktátus 17a lapját.

A misna korából mesélik ezt a történet: Azt mondták Elazar ben Durdejá rabbiról, hogy nem hagyott ki egyetlen prostituáltat sem a világon, akivel ne hált volna…

Egy alkalommal hallotta, hogy van egy prostituált a tenger partján, akinek a tiszteletdíja – kirívóan magas – egy zacskó dínár volt.
Fogott egy zacskó dínárt és elindult. Hét folyón kelt át, amire odaért.
Ám az aktus elején, a prostituált elszellentette magát.

Ekkor így szólt a nő: “Ahogy ez a szellentés soha nem tér vissza a helyére, úgy Elazar ben Durdejá sem térhet vissza Istenhez.”

Elazar ben Durdejá elment és leült hegyek és dombok közé, és így szólt:
“Hegyek és dombok, kérjetek rám kegyelmet!”
Ők azt mondták neki:
“Amíg érted kérnénk irgalmat, addig inkább magunkra kérünk, mert írva van: „A hegyek kimozdulnak, a dombok meginognak” (Jesája 54. fejezet)

Majd tovább ment és ezt mondta:
“Ég és Föld, kérjetek rám kegyelmet!”
Ők azt mondták neki:
“Amíg érted kérnénk irgalmat, addig inkább magunkra kérünk, mert írva van: „mert az ég, mint a  füst oszlik el és a föld, mint a ruha foszlik szét…” (Jesája 51. fejezet)

Majd így szólt:
“Nap és Hold, kérjetek rám kegyelmet!”
Ők azt mondták neki:
“Amíg érted kérnénk irgalmat, addig inkább magunkra kérünk, mert írva van: Elpirul a Hold és megszégyenül a Nap.” (Jesája 24. fejezet)

Majd így szólt:
“Csillagoknak és csillagképeknek, kérjetek rám kegyelmet!
Ők azt mondták neki:
“Amíg érted kérnénk irgalmat, addig inkább magunkra kérünk, mert írva van: „Az ég minden serege semmissé lesz.” (Jesája 34. fejezet)

Ekkor ezt mondta:
“Most már látom, senki más segíthet az én megtérésemben, csakis én önmagamnak…”

Behúzta a fejét térdei közé, elkezdett sírni… sírt és sírt, addig sírt, amíg a lelke nem távozott…
Ekkor égi hang hallatszott és ezt mondta:
Elazar ben Durdejá rabbi befogadtatott az eljövendő világba…

Amikor ezt meghallotta rabbi Jehuda, a fejedelem, elkezdett sírni, és azt mondta:
“Van aki az eljövendő világáért éveken keresztül küzd, ám van aki ez egy óra alatt sikerül. És ezen felül, látjuk, hogy aki megtér (báál tesuvá), nemcsak, hogy elnyeri a túlvilági életet, de rögtön rabbinak is hívják őket.”letöltés

——————————————————

Az ösztön
Sokszor mondják, a sírás felszabadít…
amikor sírsz, egyedül vagy,
amikor sírsz, a szenvedélyek ízüket vesztették,
amikor sírsz, a gondolatok eltűnnek,
amikor sírsz, a remény, hogy valahonnan akkor, abban a pillanatban segítség jöhet egészen parányivá zsugorodik,
amikor sírsz, te magad egy könnycseppé kuporodsz egy láthatatlan burokban
amikor sírsz, egy picit meghalsz.

Elazar ben Durdeja meghalt. Felszabadította a sírás.

A talmud azt kérdezi, hogyan jut el valaki a szenvedélyek fényes világából a megsemmisülésig?

7 folyón megy keresztül.
Életveszélyt vállalva harcol meg a bűnért, hajtja a kihívás.
Gyűjtő. – Nem bélyeget, hanem rovátkákat egy nem létező falon.
Ezer megvolt. Miért kell neki az ezeregyedik?
Éhes.
Rettenetesen.
Aki csak egy kicsit is a rabja valaminek, ő megérti “hősünket”…
Tényleg, egyáltalán megérthető?

Tudjuk pontosan, nem a prostituált iránt táplált szenvedély, nem a szexuális vágy itt a kulcs, hanem maga a szenvedély.
Ami táplálja, hogy harcoljon a fizikai vágyaiért.
Gyűjthetett volna lepkéket, bélyeget, ékszert is. – A helyzet ugyanaz lenne, ha a lepkéért, bélyegért, ékszerért feláldozná pénzét, idejét, fizikai erejét…
A Talmud kommentárja megérzi Elazar életében a Smá Jiszráél hármas parancsának visszhangját…
”teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes tehetségedből”… Ösztöneit, életét és vagyonát áldozza oda a hetéra lábaihoz.
Pontosan ekkora lelkesedéssel lehetett volna az Örökkévalót is szolgálni.
De nem…
Elazar ben Durdejának a veszélyes 7 folyón túli, messzi, drága prostituált (lepke, bélyeg, ékszer) kell.

Alapvető filozófiai tanítást is hordoz a történet. Attól, hogy Derdejá nem foglalkozik vele, az Örökkévaló mégis beleszól az ő életébe.
Szellentés útján.
Khm…
Nem lehetne ennél gusztustalanabb és alantasabb módon jelezni, a szenvedély mélysége a vesztébe sodorja Durdeját?
Hogy ezt ki mondja?
Hát a prostituált.
És ez a pasi miért hallgat egy prostira????
Kicsit furcsa, hiszen a prostituáltak nem szoktak megtérésről prédikálni…

Ettől visszás, groteszk, nevetséges, hajmeresztő, szánalmas, megdöbbentő, vérlázító, (nem jut eszembe több jelző).
Vagy csak lehet, hogy az a nő pont rosszkor volt – rossz helyen, abban a pillanatban mikor már a szenvedélyen rés nyílt. – Egy szellentéssel.
Durdeja kizökkent.
A nő elkezd beszélni… Közben… A nő pedig valószínű blöffölt.
Megtérésről… Hahaha…
Bejött.five-stages-of-teshuva

A megtérés…
Durdeja nem gyakorlott megtérő.
Először csinálja.
Nem tudja, hogy mindenek előtt magába kell néznie.
Mindenfelől várja a segítséget.
A földön kezdi.
Két hegy közé ül.
Már ismerünk két hegyet a Tórából (Mózes V. 27/11), egyikről áldás zeng, a másikról átok.
A hegyekről és magaslatokról pedig mindig azt tartották, ezek a legalkalmasabb helyek az Istennel való társalgáshoz, talán mert közelebb vannak Hozzá.
A teremtés fokozataiban is ez a legalsó fok: a dombok és a hegyek-kövek. Ők a némák.
Ám ezek a hegyek, akikre az ima minden nyűgét és baját akarja  Durdeja ráakasztani, már nem némák. – Válaszolnak.
A hegyeknek szellemei, a „sed”-ek? Vagy Durdeja lelkében hallja meg a hegyek néma hangját? Vagy azok tényleg beszélnek? – A választ nem tudjuk, ám mindegyik megérint bennünket.

Az ég és a föld is megszólal.
Az örök ellentét.
A felső és az alsó világ.
A két pólus.
A fizikai és a szellemi.
A testi és a lelki.
A sötét és a világos.
Az élet és a halál.
És ők sem biztatják semmi jóval.

Ezután jön az emberi történelem két legelső pogány istensége: a Nap és a Hold.
Az éjszaka és a nappal.
A nő és a férfi.
A két szilárd pont, hiszen Noénak maga az Örökkévaló ígéri meg, hogy nappal és éjszaka soha nem változik majd meg.
A Nap, ami csak Józsuénak állt meg.
A Hold, ami habár havonta „meghal”, azért teljesen biztonsággal tudható, hogy „feltámad”.
És ők sem biztatják semmi jóval.

Legvégül jönnek a csillagok és csillagképek (mázál-ot).
Mögöttük ér véget az anyagi világ.
Nincs már tovább és nincs feljebb.
A csillagok amelyek változóak és a csillagképek mely minden ember sorsát meghatározzák.
És ők sem biztatják semmi jóval.

Mindenki elfordult tőle.
Az Örökkévaló teremtményei mind-mind saját pusztulásukkal van elfoglalva.
Mennyire ismerős…
A zárt kapu.
Ha zárva van, gondoskodni kell róla, hogy úgy is maradjon, ha véletlenül nyitva maradt, akkor gyorsan be kell zárni, nehogy valaki kérni merjen.
Úgy látszik nem csak a beszéd készsége volt emberi…

Durdeja csak egyvalamit felejtett el.
Imáival sorra vette a vallások történelmének szinte összes pogány potenciális istenalakját, de a zsidók istenéhez, “aki kivezetett minket Egyiptom földjéről a szolgaság házából”… szóval hozzá nem fordult.
Elfelejtette volna?

Nem…
A történet végén rájön, hogy hol az Isten… Önmagában. Az emberi lélekben, ami Isten lehelete…
És csak ott, önmagában keresheti a megoldást.

A kezdet kezdetére zsugorodik össze…
és ahogyan a világra jött, úgy is hal meg…
síró csecsemőként…
mert azt mondják, a sírás felszabadít.leonardo-da-vinci-pregnant