A “chálá” vétel szabályai (részlet egy megjelent könyvből) – (Hagyomány V.), (Kóser-élet I.)

Így mondja a Tóra: „Tésztátok elsejéből chálá-t (kis pogácsát) adjatok ajándékul. Mint a szérű ajándékát, úgy adjátok azt. Tésztátok elsejéből adjatok ajándékot az Örökkévalónak, nemzedékeiteken át.” (Mózes IV. 15/20-21)

A tórai parancsolatokat számba vevő könyv, a Szefer háHinunch így írja:
„A micva eredetéről. Mivel az ember az erejét az ételből nyeri, és a világ nagy többsége a kenyér által él, ezért az Örökkévaló egy minden nap aktuális micvával akart kitüntetni minket, annak érdekében, hogy ennek a micvának köszönhetően áldás legyen a kenyerünkben, amely áldás révén saját magunknak, saját lelkünknek szerzünk érdemeket. Így a tészta mind a léleknek, mind a testnek étkévé válik.” (385. micva)

Bevezető
A köznyelvben, a sábeszi bárheszt nevezzük chálának, ám azt kevesebben tudják, hogy ennek a szónak vallásjogilag ehhez kapcsolódó, ám teljesen más jelentése is van.

Tórai tevőleges parancsolat (micvat asze) levenni egy kis darabot a megdagasztott tésztából, ha az a következő 5 gabonaféléből készült: búza, árpa, tönköly (ez nem a “hajdina”!) zab és rozs. Ezt a kis tésztadarabkát „chálá”-nak hívjuk.
A tórai törvények szerint a chálát, a kohénoknak (szentélybeli papoknak) kellett adni. Csak a kohénok ehették ezt meg, és csak azzal a feltétellel, hogy mind ők, mind a chálá rituálisan tiszta. Azonban napjainkban már mindnyájan rituálisan tisztátalanok vagyunk, ezért még a kohénoknak is tilos megenniük ezt a chálát.
Ezért a bölcseink által elrendelt törvény, hogy kell ezt a kis darabkát el kell égetni.

Mielőtt “levennénk” a chálát, tilos a nyers vagy a már megsütött tésztából enni. Még akkor is, ha már (a régi időkben) levették az egyéb adományokat (trumá) vagy a tizedeteket (máászer 1-2) belőle.

1) Kinek kell a chálát vennie?
Minden zsidó ember köteles chálát venni!
Ám ez a micva “kivételesen” a nőké, akik általában a háziasszony szerepét töltik be. Ha ő nem tudja a chálát levenni, akkor a házigazda (a tészta tulajdonosa) kérjen meg egy nőt vagy akár egy férfit annak levételére.

2) Mennyiségek, amelynél kötelező a chálá vétel:
A) Áldást kell mondani chálá vétel előtt, ha a következő “ésleges” feltételek adottak:

  • a megdagasztott tésztamennyiség legalább 2250 gramm vagy ennél több. (vannak, akik már 1667 grammnál áldással veszik le a chálát) és
  • a tészta összekeveredett vízzel, vagy olivaolajjal, vagy mézzel, vagy tejjel, vagy borral és
  • az egész vagy csak egy része sütőben vagy serpenyőben fog sülni, folyadék nélkül

B) Chálát kell venni, ám áldás nem kell mondani a következő esetben:

  • a dagasztott tészta 1200 grammnál több, de 2250 grammnál kevesebb lisztből készült (vannak, akik szerint 2250 gramm helyett 1667 gramm)
    vagy
  • tészta, ami nem keveredett vízzel, vagy olivaolajjal, vagy mézzel, vagy tejjel, vagy borral.

C) Nem szükséges chálát venni egyáltalán:

  • a dagasztott tészta kevesebb lisztből készül, mint 1200 gramm
    vagy
  • Vastag tésztából sütés előtt kell chálát venni. Vékony és puha tésztából sütés után.

3) A chálá vétel időpontja:
Ha a nyers tésztából a sütés előtt elfelejtettek chálát venni, akkor azt sütés után szükséges megtenni!

Tilos chálát venni szombaton!
Ha a szombati bárheszünhöz a tésztát külföldön gyúrják, akkor szabad a már megsült tésztából enni, még akkor is, ha elfelejtettek chálát venni belőle!
De!
Meg kell hagyni belőle egy kis adagot (egy kicsivel többet, mint amit a chálá vételkor levennénk) azért, hogy ebbő a “nagyobb” darabból tudjunk chálát venni, miután kiment a szombat.
Azzal a tésztával, amit Izrael országában dagasztottak, tilos így eljárni, és ez esetben tartózkodni kell a sült tészta fogyasztásától egészen szombat kimeneteléig! (hogy utána tudjunk hálát venni belőle!)
Ugyanezek a törvények vonatkoznak arra a tésztára is, ami ünnep előtt lett dagasztva.  Azonban abból  a tésztából, ami ünnepnapon lett dagasztva, még aznap chálát kell venni – akkor is ha Izraelben lett dagasztva – azonban elégetni hétköznap kell.

4.  A chálá vétel és az áldás rendje:
A minimális mennyiség, amit chálá vételkor le szoktak választani: egy olajbogyónyi tészta.
Amikor a korábban (2/A pontban) írt mennyiséget eléri a következő áldást kell mondani:
Báruch átá Ádonáj Elohénu melech háolám, áser kidesánu bemicvotáv, vecivánu leháfris chálá.
(Áldott vagy te Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, aki megszentelt minket parancsolataival és megparancsolta nekünk a chálá-vételt.)
Ezután azt mondjuk “íme ez a chálá”.
A chálát a levétel után elégetjük.
(Bedobhatjuk a chálát akár szemetesvödörbe is, ám azzal a feltétellel, hogy a chálát előtte gondosan becsomagoljuk egy kis zacskóba.)

5. Az “egybevonás”
Amikor van több kisebb méretű, ám egyazon anyagból készült tésztánk, és külön-külön egyik sem éri el a 2250 gramm lisztet, de együtt megvan ez a mennyiség, akkor egy edénybe, egymás mellé rakjuk ezeket a tésztákat (vagy a megsült süteményeket) és együttesükből áldással chálát veszünk.
Adott esetben elégséges ezeket a tésztákat vagy süteményeket az asztalon, egy terítőn összegyűjteni és befedni azokat egy másik terítővel. (azaz egybevonni őket)
Abban az esetben, ha a megdagasztott tészta különböző fajtájú, és csak együtt van meg a kívánt mennyiség, forduljunk a rabbihoz, hogy hogyan kell eljárni.

6. A chálá belekeveredése a tésztába
Ha véletlenül visszakerül a chálá, abba a tésztába, amiből vettük, és teljesen elvegyül, akkor forduljunk a rabbihoz, hogy hogyan kell eljárni.