Zárul Miki mókatára… megvádolva…

Kedves Olvasók!

Nem kell megijedni, nem zárom be a blogomat, hiszen sok-sok izgalmat tartogat még az élet….

Tudom vannak pillanatok, amikor jobb lenne hallgatni, de már az ember nehezére esik a sok hallgatás…
Lehet, hogy ezt a kis cikket sem kellene megírnom, ám többször hívtam fel az illetékesek figyelmét a Zsidó Hitközség olyan ügyeire, enyhén fogalmazva is “rossz fényt vetnek a zsidóságra”, sarkosabban fogalmazva “szégyenteljesek”, sőt már a “bűncselekmény határát súrolják”.
Ez az ügy is ezek közé tartozik, ám most véget ért…

Amikor kértem, szóltam, próbálkoztam, a válaszokban néha a tehetetlenséget, néha a kétségbeesést éreztem.

Mintha a jelen, a túlélés, a pillanat milliószor fontosabb lenne, mint a jövő, akár a közeljövő.
Hogy marad-e bármi a gyermekeinknek a honi zsidóság egykor csodás épületéből, mintha nem is érdekelné az embereket.
Sokan bolondnak, önsorsrontónak tartanak, pedig – úgy érzem – csak próbáltam ember maradni, hogy ne kelljen maró lelkiismeret-furdalással aludni mennem nap-nap után. Lehet, hogy a saját magam által állított mérce hibás. Csak remélni tudom, hogy nem az.

Tudjátok, sokszor vérzett a homlokom és többször a saját zsinagógai közösségem látta kárát az én őszinteségi rohamaimnak, ám ők megértettek engem és ezért támogatják is az utamat.
Szerintem tudják, hogy az élet értelme nem a pillanat. Ezért is maradtak velem a sok fájdalom ellenére.

Amikor barátilag kértem, kérdeztem, könyörögtem a jobbításért, láttam, hogy senki sem tud, nem mer, nem akar tenni semmit se, pedig sokszor fájdalmas történések zajlottak a háttérben.
Ezeddig hivatalosan sohasem szóltam, mert többen barátilag figyelmezettek, hogy ebből akár bajom is lehet…

Ám most megírom ezt a levelet, hogy a lelkem megnyugodjon.
Hiszem, hogy a zsidó közösség mindig is egy volt, bár sokszor viták tördelik, de azért egy és ősi marad.
Hiszem, hogy aki bárkit is bánt, az az egész közösséget bántja, és aki cinkosan hallgat, az ezzel elhagyja a közösségét és ezzel a gyermekei és unokái zsidó jövőjét teszi kockára.
És ebben a kockajátékban nem nagyon lehet nyerni.

Majd kitört a botrány, hogy az egyik “legortodoxabb” neológ templom elnöke nem is olyan ortodox, és még kevésbé zsidó…
Vagyis lehet, hogy az, de a papírok és a családi fényképek az ellenkezőjét mutatják…

ki érti ezt…

És már túl vagyunk azon, hogy kiderültek a lopások és a csalások a zsidó temetőben. Már azt is megemésztettem, hogy a hitközség azóta kijjebb-rugdalt ügyvédei egy fillér pénzt sem próbáltak meg vissza-perelni, annak ellenére, hogy egy bűnözői kör bizonyítottan több tízmillió forinttal károsította meg a Hitközséget. (például itt de itt is)
Megdöbbentő, hogy a hitközség érdekében még a feljelentést is egy magánszemély tette meg.
És az még megdöbbentőbb, hogy a majd’ 10 millió forint végkielégítéssel távozó ex-elnök ex-hitközségi ügyvéd, aki éveken keresztül…

ITT EGY FÉLMONDATOT KI KELLETT HÚZNOM A BÍRÓSÁG DÖNTÉSE SZERINT, HOGY MIT? OLVASSUK EL AZ ITÉLETBEN!

…(eddigi tudomásom szerint) három embert (ismeretlen tettest) perelt be még a hitközségi munkaviszonya (sic!) utolsó hónapjaiban: Heisler Andrást, személyemet és azt a fiatalembert, aki a temetői ügyben a feljelentő volt. Őhelyette dolgozott.

(A döbbenet egy másik foka, hogy a jogász elnök és az ügyvezető igazgató se nagyon forszírozza, hogy a MAZSIHISZ bármilyen módon is visszakapja a temetőben tőle ellopott pénzt…)

Botrány botrány hátán…

Ebben a kaotikus rendszerben valaki gondolt egy nagyot, és létrehozott egy email címet. Majd meglátogatva a hitközség nyilvános címlistáját tartalmazó lapot, fogta magát és szétküldött mindenkinek egy kedves levelet

Azért publikálom ezt a förmedvényt, hogy lássa mindenki, mire is képes a gyűlölet…
Ám a  levélíró fokozta a lelkének beteges hányadékát, amikor egy 13 éves gyermek nevében írta alá a levelet.

Ráadásul nem ifj. Kovács Istvánt írt oda, hanem egy egyértelműen beazonosítható gyermek nevét.
A gyermek apukája döbbenten hívott fel engem, hogy mi ez, és rögtön ír egy körlevelet
A folyamat ismert. Pszichológus jelenlétében kihallgatják a gyermeket, majd a feleségemet is beidézik. A rendőr őrnagy szabadkozik, de ez a dolga…

Pedig a levélíró nagyon rákészült erre az akcióra, hiszen egy másik email címről már egy hónappal korábban előkészítette a terepet, egy helyesírási hibáktól hemzsegő levéllel lepte meg a munkáltatómat…
Önmagát dr. XY-nak, és hatóságnak nevezve…
Buta, mondaná a lányom… Primitív beteg állat, mondom én…

Nem akarom az értelmi szerzőt és a végrehajtót jellemezni.
Ez a két levél magáért beszél.

És hogy ki írta őket?

Természetesen feljelentést tettem ismeretlen tettes ellen, és kértem a Tisztelt Bíróságot, hogy ismeretlen elkövető ellen rendeljen el nyomozást.
Rágalmazás miatt.
Btk. 179/1: Rágalmazás
Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel (másokra hivatkozva közöl), ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, bűntényt követ el.
Btk. 179/2: Súlyosabb megítélés alá esik, aki
1.      aljas indokból vagy célból,
2.      nagy nyilvánosság előtt vagy
3.      jelentős érdeksérelmet okozva követi el a bűntényt.

És a rendőrség jól dolgozott…
A múlt héten tanúként beidéztek az ügyészségre, és megtudtam ki is a tulajdonosa annak az IP címnek, ahonnan a “feljelentő” gyermek e-mail címét létrehozták.

Zárul Miki mókatára…
Remélem ő is olvassa ezt a kis írást és remélem lesz annyi vér a pucájában, hogy mind a gyermektől, mind tőlem elnézést kér…
Ez az ügy nemsokára véget ér. És remélem nagyon rövid idő alatt jutunk el oda, ahol minden szál összefut.

Nem lehetek állandóan bokszzsák. Sem én, sem a családom, sem a barátaim. Eddig ütöttek, most kiállok a nyilvánosság elé, mert ez már nem gyermekcsíny, ez bűncselekmény…