Talmud olvasás csukott szemmel II. – hol a határ az igaz és a boszorkány között?

Talmud olvasás csukott szemmel
Immáron két esztendeje tanulunk rendszeresen Talmudot a zsinagógánkban.
Olvassuk közösen a történeteket, és érezzük, hogy az üzenetek két évezred távolságából is frissen szólítanak meg bennünket. 
Valóban, a bölcsek szavai élénken és frissen élnek a világmindenségben. Nekünk és értünk.
Tanít a Talmud!
A beszélgetések után vettük a bátorságot és egy picit átírtuk ezeket a tanulságos részeket, szubjektíven keresve meg az üzeneteket. Szabad asszociáció…

Fogadjátok most szeretettel ezt a történetet, a Gitin traktátus 45a lapját.

Misna elmesél, megkér, könyörög…
Ne váltsunk ki foglyot (pidjon svujim) többért, mint a valós ára. Ez lenne a világ rendje.
Valamint nem szöktetünk meg foglyokat. Ez lenne a világ rendje.
„Tikun olam” – a világ megjavítása.

Ha valaki elkezdi a foglyok árát felsrófolni, előbb-utóbb lesz olyan közösség vagy személy, aki nem tudja megfizetni a fogoly szerettéért kért árakat.
És ha megszöktetünk egy foglyot, akkor mi lesz a többi fogollyal? Megkínozzák őket? Megalázzák őket?
És mi alapján szöktetünk meg egy foglyot és a többit miért nem?
Emberek vagyunk. Hogyan döntjük el, kit érdemes és kit nem érdemes kiszabadítani?

Az Örökkévaló majd eldönti…

1. felvonás:
Helyszín: határ menti város Babilóniában, a Talmudtanulás egyik központja: Nehardea.
Vegyünk két izgalmas főszereplőt!
Ráv Náhmánnak 2 lánya van, akik csodálatos képességgel rendelkeztek: tűzbe ill. tűzforró vízbe tudtak anélkül nyúlni, hogy bármi bajuk lett volna.
Rási, a kommentátor azt mondja, hogy cádikok voltak (Istentől ered minden, ami az emberi értelmet meghaladja).

Vegyünk egy rabbit!
Adott a történethez egy rabbi, aki kételkedik. Rav Ilis ajkaiból a prédikátor szavai derengenek: „Ezer férfi közül egyvalakit ha találok, ám nők között egyet sem találok ilyet.” Nem az anti-feminizmus szólal meg itt, kedves „márisfelháborodott” női olvasó.
A nő változékonysága folytán nem alkalmas a cadik szerepkör betöltésére, hisz a munkaköri leírás szilárdságot kíván meg, a nők viszont a Holdhoz hasonlóan fogynak és növekszenek, testben és elmében. Mi ez ha nem kiszámíthatatlanság?

De térjünk vissza a Misnára!
Igen fontos összetevő: egy hirtelen jött fogság.
A foglyul ejtő: a dicső római nép, alias Edom.
A foglyok: a 2 „nemlehettudni cadik” lány és 1 kétkedő rabbi.
A foglyul-ejtés oka: nyereségvágy.
(ti. a zsidó köteles zsidó társát a fogságból kiváltan. De nem túl sok pénzért és szöktetni sem szabad… legalábbis az embernek)
A helyszín: egy szoba, esetleg cella.
A másik kulcsszereplő: egy madárnyelven értő, ismeretlen, nem-zsidó férfi.

2. felvonás:
Történetünk fordulópontja az ablakon betévedő varjú. Károg.
Tolmácsunk Ilis kérésére fordít: „Menekülj Ilis, menekülj!!
…Semmi…
A varjú nem túl jó jel.
Károgása eleve visszataszító, a híre sem a legfényesebb.
A midrások igen kiszínezik a varjú Noé bárkája-béli pályafutását: paráznaság, ármánykodás, plusz azzal vádolta szerencsétlen Noét, „aki igaz ember volt a maga nemzedékében”, hogy el akarja veszejteni az értelmetlen olajágkereséssel, hogy átvehesse helyét a hitvesi derékaljon.
OMG…
Hát ez tényleg nem szép…
Ja, és a varjút dögevő természete miatt egyébként sem igen szeretjük. Rászáll a rituális tisztátalanság legmagasabb fokán álló holttestre is. No comment…
Egy szó mint száz, Ilis meg sem hallotta a varjút, vagyis, amit a tolmács volt kedves lefordítani. Nem menekült… ott ült és várt.

Ekkor megérkezik a második küldött… Mi más is lenne ő… csak nem egy galamb??
De!!!
A forgatókönyv ugyanaz, azzal a különbséggel, hogy Ilis rabbi ezúttal felugrik és isteni csodának könyveli el az üzenetet. Ujjong és fellelkesül… Mintha varjú soha nem is létezett volna.
A galambnak könnyebb hinni…
Ő fehér.
Turbékol és nem károg.
Valamint Noénak is ő hozott végül olajágat.
Vagy lehet, hogy Ilis rabbi, Noé története miatt nem veszi komolyan a varjút?

Ám menjünk tovább!
3. felvonás

Ilis rabbi végtelen jámborságában ne feledkezik meg rabbija a két „nemlehettudni cadik” lányáról. Vinné őket is magával haza.
“Ám a nagy utazás előtt, mégis jobb megnézni őket, hogyan is viselik a fogságot, megváltoztak-e, vagy maradtak olyan tiszteletreméltóak, mit odahaza?” – gondolja magában.
Hol lehet egy bizalmas női beszélgetést kihallgatni? Hát a legbizalmasabb helyzetben…
Talált! A női mosdóban… No comment… Illis rabbinak nem volt más választása, ha az igazságra volt kíváncsi. Odament és hallgatózott…

De mi történik? A két lány semmi “cádik-jelleget” nem mutat…
Tökéletesen meg vannak elégedve fogva tartóikkal, nem látnak különbséget az igazi zsidó férjeik és római fogva tartóik között…
sőt…
Azon törik a fejüket, el kellene onnan vitetniük magukat, nehogy a férjeik megtalálják őket…
upsz… Itt valami történt…
A két lány női mosdó falainak oltalmában színt vallanak. – Nagyon szépen köszönik, ők nem akarnak hazamenni. “a mi férfiaink, pont olyanok, mint a helyiek…” – mondják a lányok

Jönnek a saját logikus kérdéseink…

  • Mit nem akarnak folytatni?
  • Mi az, ami további bujdosásra kényszerítené őket?
  • Netán a zsidó létformából van elegük?
  • Leszbikusak lettek?
  • A változatosság vonzereje varázsolta el ezt a két lányt?

Nem lehet tudni…
Egyelőre Ilis rabbinak lett igaza és ezekkel a lányokkal valami nem stimmel.
“Természetesen” nem viszi őket magával. Nem kell ilyen lány Izrael amúgy is ingatag közösségébe.
A rabbi vinné a “tolmács”-ot, hátha jön még valami madárféle… Nem rossz útitárs a jó hír hozója… a salamoni tehetséggel bíró nyelvzseni, ám a Talmud szűkszavúan csak ezt mondja: menekülés közben elkapják és kivégzik.
Oka? Ki tudja…

  • Hogy ne kérdezze meg a jámbor Tóratudós két lépésenként, hogy miket beszélnek a madárkák?
  • Vagy mert a menekülés lehetősége NEKI lett megajánlva?
  • Vagy mint az angyaloknak, a tolmácsnak is csak egy feladata lehetett: megértetni Ilissel, hogy mennie kell?

Nem lehet tudni…

4. felvonás:
Ilis rabbi szerencsésen hazaérkezik a Nehardeai zsidó közösségbe.
Majd valamilyen úton-módon a lányok is hazatalálnak. Úrilányok. A rabbi lányai. Belibbennek a városba

Ilis kimegy a város főterére, emelvényre áll és ott helyben töri derékba a két lány cadikkarrierjét:
Kijelenti: ezek a lányok nem cadikok!
majd hozzáteszi: ezek a lányok boszorkányok!
THE END

Ráadás:
Azért ez így kicsit radikális… Nem?
Galamb vagy varjú?
Tudjuk a Jóisten érdekesen áll az ellentétek kérdéséhez.
Volt egy karakteres Káin- Ábel ellentétünk. Na meg persze az Ézsau- Jákób felejthetetlen párosa. Ott van a Tórában a két egymással szemben lévő hegy, ahonnan áldás és az átok csorgott le a köveken… Sára és Hágár, Izsák és Jismáel, Mózes és Bileém, Saul és Dávid, stb, stb…
Ez mind Istentől volt.

Nos… a boszorkányság nem az égből van.
Idegen isteneknek, pogány bálványoknak tulajdonítják ezeket a erőket.
boszorkányt ne hagyj életben”… parancsolja a Tóra rögtön az egyiptomi kivonulás után.
Ám, hogy honnan vannak boszorkányok, az nem derül ki.

Galamb vagy varjú?
A történetben szereplő két lánynak egyértelműen különleges képessége van.
A „női mosdó esete” óta Ilis rabbi már tudja, hogy ez nem Istentől ered…
akkor máshonnan… akkor nem cádikok… hanem boszorkányok?

Ha akarnék okoskodni, akkor megidézhetném a csábító perzsa Ahura Mazda és Angra Mainju ellentétét, amely hitvilág ellen a Babilóniában élő rabbik kézzel-lábbal tiltakoztak, de inkább nem teszem….

Galamb vagy varjú?
Gyakran járunk becsukott szemekkel. Hallomásból tudunk dolgokról, csak csak sejtjük.
Nem látjuk, hogy mi fekete és mi fehér., és nagyon gyakran hisszük a rossz-ra, hogy jó, mert ügyesen rejtőzködik. Nem vagyunk felruházva ítélőképességgel, mert azt látjuk amit látni szeretnénk vagy amit mondanak nekünk, hogy látnunk kell.

Nem is tudom….
Ilis rabbi cselekedete méltó egy közösséghez hű és elkötelezett emberhez?
Nem derül ki a történet végén se, hogy hisznek-e Ilis rabbinak.
Bár abban a nemzedékben talán még megvolt a hajlandóság arra, hogy elfogadják a segítő észrevételeket.
Még hallották… az áldást és az átkot…
Bár mérlegelnek… Mi már meg sem halljuk…

Galamb vagy varjú?